Percperec - A bolond piacos

Nem szeretek a debreceni piacra járni. Az új varázscsarnokkal -ami előtt máris reped a burkolat- elveszett a régi, lepukkant kofatanya varázsa, a tömegbe süppedt zsivaj, az arcokból áradó büdös, de meghitt meleg. Ennek hiánya nagyon érezhető. De van rosszabb. A bérleti díjak emelésével az árusok arcáról is lehervadt a mosoly. Néha már az is megdobogtatja a szívet, ha köszönnek. Nem előre, de legalább vissza. Tisztelet a kivételnek.

Kísértetszálló

Hupuczi László vezérigazgató azt ígérte csütörtökön, hogy cége pénteken rendezi a tartozását az E.ON felé. Az áramot visszakapcsolják, a Bika ismét fénybe borul. Bizakodóbb lesz a jelen, világosabb a jövő. Nem lepődött meg senki azon, hogy Hupulczi úr nem váltotta valóra ígéretét. A tartozást nem egyenlítette, a Bika feketén ásít szégyenében. Belső emberek persze tudták ezt jól. Honnan is fizetne egyik napról a másikra majdnem harmincmilliót az, aki pont a fizetésképtelenségével hozott össze ekkora tartozást? A sötét komédia folytatódik.

Belvárosi belsőségek V.

Már szóba került a belvárosi üzletfigyelés, szerintem ezt is érdemes megnézni. A Csapó sarkon lévő utazási iroda kirakata mindig megmosolyogtat. Tényleg megdöbbenek azon, hogy egy cég 2010-ben úgy gondolja, ennek igazi reklámértéke van. Fénymásolt lapokat ruhacsipesszel lógatni az üveg mögé. Ha megkérdeznénk, bizonyosan azt mondanák: ez nem bullshit, inkább letisztult design. De ne kérdezzük, csak csodáljuk.

Fekete Bika

Kikapcsolták a Bika áramellátását. Az E.ON nem tiszteli a szimbólumokat. A Bika pedig az. Olyan mint a Nagytempom. Mindenki tudja ha szóba kerül: Debrecen. Arany nevét egyébként a cégérről kapta, ami most is ott díszeleg bejáratánál. A Bika pedig nem a debreceni mentalitásra utal, hanem Bika János néhai polgártársunk telkére, amit a város a XVII. század végén vásárolt meg. Hol van az egykori ragyogás? Szerda éjjel éppen nem lehetett látni, mivel nem volt villany. E.ON. E.OFF.

Dzsudzsák arca

Dzsudzsi jó arc. Ez az arc nem lesz a Fideszé, sem más politikai hőzöngőé. Örülni lehet, hogy az utóbbi napok keserű szájízt okozó pletykáit maga cáfolta. A mostani nyilatkozatáról jutott eszembe valami. Elmesélek egy történetet Dzsudzsákról és a debreceni felső tízezer néhány tagjáról. Érdekes, tanulságos, de mindenekelőtt elszomorító. Amikor a sajtóban helyi politikusaink és közéleti kiválóságaink szociális érzékenységéről, adakozási kedvéről olvasunk, jusson majd eszünkbe Dzsudzsák Balázs példaértékű kezdeményezése. Meg az azt övező teljes közöny.

Kenyeret nem, cirkuszt igen...

Az önkormányzat új költségvetése sok téren igencsak szigorú, számtalan helyen össze kell húzni a nadrágszíjat. "Az intézményeket 2010-ben – a tavalyihoz képest – 1,7 milliárd forinttal kevesebbel támogatja az önkormányzat, ugyanakkor az általános tartalék sorában (félmilliárd helyett) 400 millió forint van. A város csökkenti a működési költségeit, s a korábbiaknál több mint 2 milliárd forinttal kevesebb támogatást ad a tulajdonában lévő gazdálkodó szervezeteknek és az intézményrendszerének." Az állami források apadásával indokolják a kényszerlépéseket. Ha fentről már csak csordogál, a sajátból inkább nem is cseppen. Nincs miből, tárják szét kezüket. Szigorítás, mutatnak legfelülre. Sajnáljuk, vetik oda legalulra. Mi is.

Saját szavaikkal: Hiányérzet

Boros József, a Hotel Óbester tulajdonosa a Kósát huszárként ábrázoló képről. 2010. január 26.

"A barátaim vannak a festményen és a polgármester úr, akivel tisztes, korrekt kapcsolatban vagyok. Egy ilyen képen azt gondolom, illik ott lennie Debrecen város első emberének, hiszen tett annyit a városért, hogy ezt megérdemli! A kép a szálloda családias jellegéről és nem Kósáról szól, de ha a város első embere hiányozna róla, akkor hiányérzetem lenne.

Kósa Lajos a művészetben

Nem kell bántani a hatalombarát milliárdost sem így, sem pedig így. Ez a dolog nem a pénzről szól. Nem is az alfelek nyalogatásáról. Ez művészet. Kósa Lajos napjainkra az egyik legnagyobb hatású személyiség lett, kinek szellemisége, kisugárzása, optimizmusa és töretlen hite a mozgalomban megihleti még a legcinikusabb és kiégettebb művészeket is. Festők, szobrászok, írók és zeneszerzők tucatjai merengenek reggeli kakaójuk vagy esti pálinkájuk fölött azon, hogyan kellene a géniuszt emberként, az embert géniuszként ábrázolni.

Nyálas a nyereg....

Igaza van a Basahalomnak, nem kell szépíteni a dolgot. Nevezzük nevén azt a szerencsétlen torzszülöttet, ami tegnap látott napvilágot. Nem emlékszem olyanra (pedig figyeltem), hogy a rendszerváltás utáni időszakban ilyen mértékű nyalás előfordult volna Debrecenben. Nem is nyalás ez, hanem szájba épített habverős turmixgép.
Teljes értetlenséggel állok a Kósa-freskó előtt. Azon túl, hogy valóban ezen röhög a fél ország, legyen a politikai beállítottság ilyen vagy olyan, ezen csak hahotázni lehet. Hogy egy vállalkozó milliókat adjon ki a polgármester és sleppjének festménybe örökítésére.

Gettómesék I.

Mosolygós reggel

Lajos huszár

Az Észak-alföldi Operatív Program 211 milliós támogatásával megsegítve új hotelt nyitott az Óbester-Panzió Kft. Négy csillag, ötlet, hat szint, hétágra sütő nap. A megnyitó ma volt, nagy sajtónyilvánosságot követelve magának. Állítólag Kósa Lajos is szeretett volna ott lenni, szembesülve az utóbbi idők legnagyobb...minek is nevezzem? Az avatón végül Pajna Zoltán mondott beszédet. Az unalmas volt, de ami ezután következett, leírhatatlanul vidám hangulatot keltett a meghívottak körében.

Értük ki emel szót?

Január 12-én a Szociális Bizottság ülésén, majd január 14-én a Közgyűlésen esett szó a A pénzbeli és természetben nyújtott szociális ellátások helyi szabályairól szóló 30/2007. (VI. 28.) rendeletről.
Az új költségvetési törvényre hivatkozva (2009. évi CXXX. törvény) az önkormányzat által eddig adott méltányossági ápolási díjat, a kiegészítő lakásfenntartási támogatást hatályon kívül helyezik, az átmeneti segély jogosultsági szabályait szigorítják 2010. február 1-től.

Debrecenben jelenleg "mintegy 800 fő részesül méltányossági ápolási díjban, melynek költsége éves szinten 285.000.000 Ft, a kiegészítő lakásfenntartási támogatásban a 2009. évben 415 fő részesült, ennek költsége 12.500.000 Ft", jövő hónaptól ennek vége.
Persze teljesen jogszerű, a szociális törvény alapján ezek nem voltak kötelezően nyújtandó ellátások, méltányossági alapon adták. Így jogilag nem is támadható a lépés.
Hallom is az indoklást: sajnos a válság miatt nincs erre lehetőségünk, a költségvetés rossz - majd úgyis megváltoztatjuk- , nem telik ilyen luxusra a városnak, eddig is csak jófejségből adtuk.

Kérdés, hogy mi lesz ezzel a 1215 emberrel, aki felnőtt, tartósan beteg családtagját ápolja, vagy azokkal, akik otthonukban fagyoskodnak. (Jé, picit többen is vannak, mint a városbálozók, róluk mégsem hallottunk a helyi médiában.) Értük emelt valaki szót? Képviseli őket valaki ebben a városban?!

A Tipp újság nyelve

Na jó, de ki az a sárga nyakkendős, kopasz, szemüveges férfi Szipál Márton mellett, aki odapofátlankodott a díszvendég mellé, amikor azt fotózták?

Vizet prédikál

Szemrehányó, dühös jegyzet jelent meg a pénteki Hajdú-bihari Napló nyomtatott és online felületén. A szerző azon háborog, mennyire eluralkodott mindennapjainkban a kultúrmocsok, a szemét, a "móunika sóu" és társai. Mindez elsősorban nem a szemét tálalóinak, hanem fogyasztóinak a bűne.
"De senki ne ringassa magát tévhitbe, hogy a kereskedelmi televíziók műsorszerkesztőit kárhoztatnám! Nekik a nézettség diktál, ön voksol, kedves néző, a kultúrszemétre."
Ezzel maximálisan egyet tudnánk érteni. Ha. Ha nem éppen a Haon oldalán jelent volna meg a mocsok elleni küzdelemre való figyelmeztetés. Ha nem éppen az a felület kínálna meg bennünket ezzel, ahol a bulvár és a nevetséges hirdetések tengerében nagyítóval kell észrevenni valamilyen normális vonatkozású hírt.

Abszurd, hogy pont a haon.hu-n olvashatunk ilyen jellegű véleményt. Negyed 11-kor olvastam a mérges jegyzetet az oldalon. Éppen ez volt vezető hírnek felrakva:

Nincs kérdés. Nagyon indokolt az írás, a düh is őszintének hat. Senki ne ringassa magát tévhitbe, hogy a haon.hu szerkesztőit kárhoztatnám! Nekik a kattintás diktál, ön voksol, kedves olvasó, a szemétre.

Gyurcsány pártelnök???

Olyat már láttam, hogy a szerkesztőségben téma hiányában kamuhíreket találtak ki, azzal frissítve a tartalmat egy portálon. Ma este viszont kellett hozzá idő, mire rájöttem, mi az amit a haon oldalán látok. Hirtelen idővihar tört ki a szerkesztőségben, így történhetett, hogy az oldal nyitólapját 2010. január 22-én egy 2009. márciusi hír uralta, annak minden előzményével. Keményvonalas jobboldaliak a szívükhöz kaphattak: Gyurcsány visszatért. De nem. Csak a szellem vagy annak hiánya:

Profán vágott imázs

Bajban a Modem. Persze csak anyagilag, mondják, pletykálják. Művészeti szempontból dübörög az imázspuma, visszhangzik a némított taps. A közgyűlésen már szóba került a pénznyelő óriáscsarnok finanszírozási problémája. A baj maradt, de a 2010-es üzleti tervet komolyabb ellenkezés nélkül nyelte le a testület.

Pannóca sorait olvasva: nincs válság, a Modemnél nincs. Ilyen merészen csak ott áraznak, ahol biztosak az anyagi számításokban. A jegybevétel és egyéb szolgáltatások fedezik a létesítmény bevételének hatvan százalékát. Ezt mondja Kósa Lajos. Hisszük. Csak nem érteni, mire akkor a nagy szomorkodás az állami támogatás hiánya miatt. Mi az a maradék negyven százalék? Semmi. Büszkén termeli ki adózó városunk. Dacból vághatjuk vele szemen a haldokló kormányt.

Mocskos Drága Modem

Sok kiállítást láttam már a Modemben. Bár túl kicsi a hely és elég kevés a kortárs munka benne, mindenesetre örülök, hogy egy ilyen kis fénysugár belógott valahogy ebbe a városba. A Bukta Imre kiállítás, a Kis magyar pornográfia, a Blue Noses, a Szocreál, Aba-Novák, mind nagyon tetszettek, nagy élmény volt.
Most is érdekelne a Banánköztársaság, és a jövőhéten induló két új kiállítás is, de még művészetbarát emberként is elrettentenek a jegyárak, szerintem ez már a középosztálynak sem megfizethető. Hétvégén a kombinált teljes árú jegy 3500 Ft, a diák 1700 Ft. Pont. Ezt most emésztgessük pár másodpercig!
Ez Magyarországon, de még világviszonylatban is drágának számít. Budapesten a nagy múzeumokban általában a teljes árú jegy kerül annyiba, mint nálunk a diák. Jobb helyeken ingyenes napok is vannak.

Összehasonlításként:

Saját szavaikkal: Hiszen értjük

Halász János kulturális alpolgármester köszöntőjéből. Elhangzott a Szipál-fotókiállítás megnyitóján, 2010. január 20.

"Ma a Kölcsey ösztöndíj tavalyi nyertesének munkáját, az ösztöndíjból elkészült munkáját láthatjuk, hiszen a mai kiállításon, Szipál Márton kiállításán azok képek láthatóak, amelyek az elmúlt évben készültek a Kölcsey ösztöndíj alapján.

Belvárosi belsőségek - a garázs

A kép a Csapó utca és a Csodatér csatlakozásánál található garázs(?)bejáratot ábrázolja. Közvetlenül a Napló székháza mellett. Ocsmány, de Fisher kolléga megdöbbentőbb dolgot állított ezzel kapcsolatban. Határozottan emlékszik arra (mondja ő), hogy a nyolcvanas évek közepén ebben a garázsban egy család lakott. Ezt én képtelen vagyok elhinni. Fogadtunk három üveg tokajiban, most próbáljuk kideríteni, lehetséges-e, hogy jó a memóriája.

Szarhányók

Még mindig téma az EKF-pályázat. Még mindig az EKF-pályázat a téma. Nem nyugszunk, nem felejtünk. Nincs bocsánat! -üzeni néhány elbuzgult. Fórumokon anyáznak, utcán sziszegnek megvetően. Van városunkban olyan portál, amely sportot űz abból, hogyan lehet minél sűrűbb nyállal leköpni, megalázni, kigúnyolni a pécsi eseményeket. Az oldal szerkesztő asszonya még Miskolcot is belekeverte a nagy harákolásba, gyalázva, gyomorsavat sikítva, amikor megírta az utóbbi idők legnevetségesebb jegyzetét, ami hazai pályán tollnokból dühként kifröccsent. Kollégái alig győzik vicsorával tartani az iramot. De iparkodnak, megpróbálva túllihegni a bajnokot.

Majommalom

Belső körökben gyakran téma az új, talán valamikor meg is nyíló színház, ami a Latinovits nevet fogja kapni a keresztségben. Ha fogja. Egyre több az olyan hang, amely nem erről beszél. Miért éppen Latinovits? Miért nem Mensáros László? Feltétlenül színészről kell-e elnevezni az épületet? Esetleg Szabó Magda? Vagy valaki más, oly sok kiváló tudós, író, költő fordult meg itt a régebbi időkben. A vita egyre hangosabb, megosztva a belsős urakat, hölgyeket is. Van, ki nem akarná a színészkirály nevét városunk közintézményének kapuján látni. Homályosan céloznak arra, hogy van már egy Latinovits elnevezésű színjátszó hely, Veszprémben, ahol éppen testvére, Bujtor István játszotta végső, értelmetlen és korai tragédiáját. A valós ok inkább Latinovits néha nem túl hízelgő véleménye lehet az itteni mentalitásról, melyet távozása után nem rejtett véka alá. Minden tisztelete és köszönete ellenére.

Fiktív párbeszéd

"2010.01.17 (vasárnap) 19:02

- Te Józsi, bocs hogy most zavarlak, de ezek a férgek egyre többet pampognak a kátyúk miatt. Azonnal tenni kéne ellene, ha az időjárás engedi.
- Semmi probléma Pista, ráállunk a megoldásra amint tudunk.

2010.01.18 (hétfő) 6:55
- Na srácok, kijött a parancs, hogy kurvagyorsan kátyúzni kéne. Szerintem kezdjünk 10 perc múlva a Kossuth-Burgundia kereszteződésben aztán haladjunk kifele a Faraktár fele. Olyan fél 10-re már a hídnál leszünk, aztán már nem is akadályozzuk a forgalmat a munkával. Majd rátérünk kisebb forgalmatlanabb utcákra a késő délelőtti csúcsban, majd a délutáni csúcs előtt 4-től 6-ig végigszórjuk a Széchenyit is. Na kezdjük, hogy minél hamarabb a végére érjünk!"

A párbeszéd fiktív, MrWallace írta, mert ma reggel azt látta a Kossuth-Burgundia kereszteződésben, hogy a reggeli csúcsban kátyúznak. Logikus, olyankor, ott kell buzogni.

Saját szavaikkal: Fölemelő

Kósa Lajos polgármester köszöntőjéből. Elhangzott a Város Bálján, 2010. január 16.

Amit itt látnak, az tulajdonképpen minden a debreceniek munkáját dicséri. Talán az egyetlen egy emelőszerkezet, amin állok a hidraulikával együtt, az egy osztrák cég tulajdona, pontosabban egy osztrák cég szállította. De talán ez megbocsátható, mert mégiscsak a trónfosztás városában az a tényszerű helyzet, hogy bennünket egy osztrák szerkezet emel föl.

A kettes portás

Kósa Lajos pénteki évértékelőjének két központi témája volt. Az egyik a város és vezetésének dicsérete, a másik a decentralizáció körüli gondolatsor. Mindkét eszmefuttatás szívet melengető a debreceniek számára. Kósa is sportember, kihallható volt a szavak mögül az 'Ez a csapat megérdemli ezt a szurkolótábort és ez a szurkolótábor megérdemli ezt a csapatot' közhely bármikor alkalmazható derűje. Debrecen fejlődik, nagyon jó neki, sínen van mint a villamos, amelyik szintén kettes.

Szerencsés az a város, amelyben megvan az a lehetőség, hogy a városlakók apraja-nagyja, a kettes portástól a polgármesterig mindenki hozzá tud valamit tenni ehhez a produkcióhoz -mondta. A kettes portás már többször felbukkant a Kósa-beszédekben. Március 15-én is használta, akkor negatív szövegkörnyezetben. Most nem. Kettes portásnak lenni jó dolog. Szerencse fia, aki a címet magáénak tudhatja.

Hol van az már?

Pénteken Kósa Lajos évértékelőjére mentem, nem is nagyon tehettem mást. Szórakozni bárhol lehet. Tudtam volna előre is ülni, mégis a hátsó részt választottam. Szeretek vegyülni. Két koma mellett foglaltam helyet. Együtt érkeztek. Enyhe cefreszag jött belőlük, de nem volt komoly. Talán a büfében dobtak be valamit az ünnepi esemény előtt. Először járhattak ott, mert mindenről volt véleményük. Folyamatosan mondták a magukét. Eleinte még nem volt zavaró. De amikor Kósa belekezdett, ezek akkor sem hagyták abba. Minden második mondatára reagáltak valamit, legsűrűbben azt, hogy ez így igaz, igaza van!

Nem voltak nagyon idegesítőek, inkább szórakoztatónak találtam. Éppen előttünk egy idősebb hölgy ült. Elegáns volt és rengeteg parfümöt locsolt magára. Őt láthatóan zavarta a két úr állandó kommentálása. Néha hátranézett szigorúan, olyankor a jókedvű páros halkabbra fogta magát. Aztán Kósa egyik mondata után azt mondta az egyik a másiknak: ebből nagyon nagy miniszterelnök lesz. A hölgy előttünk úgy rezzent össze, mint akit darázs csípett. Hátrafordult és dühösen azt sziszegte:
-Ne beszéljenek hülyeséget! Hol van az már?
A cimborák elnémultak. Zavartan néztek egymásra. Az egyik őszinte hangon visszasúgta a hölgynek:
-Miért tetszik ilyen pesszimistának lenni?
A nő nem felelt, csak a fejét csóválta. A komák utána már nem szólaltak meg. Kósa mindent beleadott, de a mellettem lezajlott szóváltás miatt onnantól rá nem, csak arra tudtam koncentrálni hogy ne nevessem el magam, mert akkor nem tudnám abbahagyni. Soha nem éreztem még olyan hosszúnak egy beszédet. Pedig jól csinálta, azt mondják.

Ha menni kell...

Nézegettem a haon főoldalát és pont egy olyan kérdéssel találkoztam, ami engem is mindig foglalkoztatott: miért is fizetünk a Fórumban a WC-ért?
A fenti cikkben egy nagyon finoman fogalmazó vásárló levelére még finomabb hivatalos válasz érkezett. A vevő, Tibor és felesége mea culpázik, hogy valóban, az ő hibájuk, hogy nem olvasták el a slozi előtti táblán az apróbetűs feliratot. A mellékhelyiség bizony ingyen használható, csak azt kérik az üzemeltetők, hogy ha elégedett vagy a tisztasággal, akkor fizesd ki az ötvenest.

Szerintem nem is az apróbetűvel van itt a probléma, hanem a pszichológiai terrorral. Ugyanis több alkalommal, amikor én látogattam el a mellékhelyiségbe állt a pultnál/ajtónál egy biztonsági őr, plusz egy-két takarítónő és szúrós szemmel bámultak. Nem kezdtem el olvasgatni a feliratot, csak láttam nagyban kiírva, hogy 50 HUF és már pengettem is ki a lóvét pánikszerűen.

Neten közben többen is szóvá tették a dolgot a nyitás utáni hetekben. Mikor felhomályosodtam már én is csak utólag fizettem, és csak akkor, ha valóban tiszta volt a mosdó. Bár átgondolva fogalmam nincs miért, azt hiszem működik a nyomásgyakorlás.

Rengeteg bevételük van a bérleti díjakból, ott vásárol, fogyaszt, eszik-iszik az ember, valahogy oldják már meg a takarítást!

SMS a Naplónak

Megdöbbentő, hogy még mindig akadnak olyan polgártársak, akik zsigerből gyűlölik Pécs városát. Az indok nyilvánvaló: Debrecen helyett az kapta meg az EKF 2010 címet. Pedig most már fideszes az ottani vezetés is, a gyűlölet elméletileg csak a szocialistákra vonatkozott, immáron szeretjük a pécsi fővároskodást. Az itteni vezetőség is akkor fejezte be az éles kritizálást, amikor Páva letarolta az ottani MSZP-t. Mari talán lemaradt egy kicsit a hivatalos verziótól, de az is lehet, hogy komolyan gondolta, amit felháborodásában írt a Hajdú-bihari Naplónak smsben. Akár így, akár úgy történt, alaposan összekeverte a lokálpatriotizmust az önmagyarázó irigységgel.

Már csak az a kérdés, mit fog smsezni Mari, amikor megtudja, hogy a képek egyébként is lekerülnének helyükről és ládákba lennének csavarva, amikor az idén felújítják belülről a Déri múzeumot? Még szerencse, hogy a felújítási munkálatok alatt éppen Pécs óvja majd őket. Sok tízezer ember nagy örömére. Mari szerint a jövő nemzedék és városunk rovására.

Van kiút?

Fiatalabbak már nem, de kicsit éltesebbek jól emlékezhetnek, hogyan és mikor került ez a felirat a Kossuth és Burgundia utcák sarkára. Az első szabad választások előtt történt, amikor az akkor még nagyon népszerű SZDSZ fő kampánymondata volt, hogy Van kiút! Akkor bontották le a sarkon álló házat. Már nem emlékszem rá, csak a romokra. Azok ott hevertek egy darabig, ezért került írás a falra: Még ebből is van kiút! Az SZDSZ akkor az ország egyik kedvence volt. Mára megváltozott a helyzet. Talán nem véletlen, hogy éppen most vág mindenkit szemen ez a húsz éves falfirka. Van kiút?

Polgárszeletelők

Tegnap 32 igen és 16 nem szavazattal elfogadták Debrecen idei költségvetését. Nadrágszíjat húz a város, mi egyebet tehetne? De biztos, hogy minden esetben jó nadrágon? Még most is vannak olyan területei a pénzelosztásnak, amik zavarossá teszik az összképet. Miért oda és miért jó ez nekünk, miért a városnak? E kérdést többen több helyen felteszik, a válasz gyakran egy makacs csakkal intéződik. Elfogadjuk. Csak a belső röhög hangtalan.

A tegnapi napból két részletet emelnék ki. Apró mozzanatai egy fontos döntés folyamatának. Önmagukban semmitmondóak, lényegtelenek. Mégis fontosak, mert pont ezek a kis semmik világítanak rá a debreceni belsősök zűrzavarára, a kisstílű politikai párbeszédre. Az országos közhangulat begyömöszölésére abba a városba, ami köztudottan híres arról, mennyire nem érdekli a más hangulat. Mindkét apróság Debrecen egyik legnagyobb pénzzabáldájához, a Modemhez kapcsolódik. A szocialisták a majdan talán nem csak nevében létező Latinovits Színház mellett ezt az intézményt emelték szimbólummá a városvezetés átgondolatlan pénzszórásának szemléltetésére. Visszatérően és elég gyakorlottan támadják, néha nem is alaptalanul.

Belvárosi belsőségek - Látványrémség a Csapó utcán

Látványrémség a Csapó utcán. A street art páratlan remeke. Nyugalmat sugárzó környezet. Tudatos design, amit a mindig segítőkész debreceni fiatalok készítettek kedvenc üzletüknek hálájuk kifejezésére, amiért szombat hajnalban van hol letunkolni gyomruk szesztartalmát. A tulajdonosnak is tetszik, nekünk is tetszik, a Csodatértől egy köpésre mindenkinek tetszik. Megéheztünk, húsz ujjunkat nyaljuk.

A semmi twittere

Szélesnyelv kolléga közgyűlési twitterezése sikeresnek könyvelhető el. A cél kettős volt: élesíteni a Debbenet twittert, és közvetíteni a semmit. Egy kicsit bemutatni a fontos emberek körül lebzselő buborékokat, a nevetségességig-szánalmasságig hajló fontoskodási görbét. Hogyan láthatjuk a teljes unalmat? Kifejezetten azt kértem tőle, hogy semmi olyat ne írjon, ami komolyabb szinten foglalkozna a konkrét témákkal. Küldetés teljesítve, érdekes kísérlet volt. Holnap már nem lesz tréfa, Fisher kollégával kommentálunk két olyan dolgot, ami a mai közgyűlésen elhangzott. Addig is újra el lehet olvasni Nyelv borzasztó semmiségeit. Hibákkal együtt. Nem szépítjük a helyzetet.

Napi Fail Deci - Deri majd ad fotót

Imádom, amikor a haon.hu ügyeletes álomszuszékja benézi a dolgot. Ez az eredménye: úgy rakja ki az oldalra a hírt, ahogyan az beérkezett hozzá, ideértve a hír készítőjének személyes megjegyzését is. Helyesírási hibával együtt. Művelődjön csak a lakóság. Deri (Derencsényi Pisti) nevét jól jegyezzük meg. Ő adja majd a fotókat. Hozá.

Update: A képernyőmentés törlődött, a hibát pedig már kijavították, de csak részben, mivel a linkben még mindig benne van az ominózus üzenet.

Köd/Szurkáló

Az utóbbi évek legérdekesebb közgyűlésére számíthatunk holnap. Ha minden igaz, MagNet kolléga ott lesz, véleményezi majd az elhangzottakat, Szélesnyelv pedig mindenáron twitteren akarja közvetíteni az eseményt. (Majd feltesszük ide, twitteren nem tolonganak még a követők.) Lássuk az engem legjobban érdeklő előzetest. Lehetne szépíteni a dolgot, de egyszerű a képlet: a város anyagilag, hasonlóan az országos átlaghoz, nagy bajban van. Az álcázásra és kozmetikázásra kijelölt emberek teszik a dolgukat, jól vagy rosszul. Többnyire jól, mert kifelé sikerül felsminkelni a tökéletes rend és nyugalom látszatát. De ennél nem több. A probléma, a pénz hiánya megmarad, csak nem látszik a púder vastag rétege alatt olyan nyilvánvalóan, mint egyéb helyeken.

Belvárosi belsőségek - apróhirdetések kukája

A csodaszámba hirdetett Kossuth tér közvetlen tőszomszédságában, ott, ahol a kurtafarkú disznó már nem túr, de a díszkő néhol még tart, meghökkentő dolgokra bukkanhatunk. Újságírói közhely a téma utcán heverése, de ki hinné, hogy éppen a Hajdú-bihari Napló székháza előtt (székek vannak benne, újságírók nincsenek) heveredik elénk?

A fotón a szerkesztőség ládája látható, amelyikbe az apróhirdetéseket vagy a válaszborítékokat, nem egyszer önéletrajzokat dobálják be a debreceniek. Sokban személyes adatok, lakcímek, telefonszámok szerepelnek. A láda közvetlenül a kuka mellé lett kihelyezve. Az utcára. A teteje jól láthatóan nyitva, nyilván elfelejtették bezárni vasárnapra. Pedig van rajta zár, nem véletlenül.

Telelegény

Érdekes pletykát szellőztetett meg a város egyik Ellensége (belső körökben alkalmazott kifejezés azokra, akik nem tartják magukat a hivatalosan kijelölt útvonalon) szombati jegyzetében. Én is hallottam ilyesmiről, társaságban is, de mivel mindenki gúnyosan nevetett rajta, nem tudtam komolyan venni. A hírek szerint Széles Tamás, a városi televízió igazgatója hamarosan jussát fogja kérni Kósa Lajos polgármestertől az eddigi nívós munkájáért, vagy rajta keresztül feljebb fordul. Egyenesen Orbánig megy, tőle pedig nagyobb falatokat remél az asztalról lehulló morzsák között találni. Fel is hívtam Szélesnyelvet (a név egy kicsit hasonlít), aki elég otthonosan mozog abban a körben. Meg akartam kérdezni, mi igaz a következő pletykákból:

• Széles Debrecenben akar kulturális alpolgármester lenni.
• Széles az MTV-nél akar minél vezetőbb pozíciót betölteni
• Széles az USA magyar nagykövetségén akar sajtófőnök lenni.