A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szutyok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szutyok. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. 05. 02.

Villa Negra - A bejárat

Szóba kerültek a hajléktalanok, én is hozzászólok néhány fotóval a dologhoz. Az egyik legborzalmasabb hely, amit Debrecenben láttam, a Homokkerti felüljáró gyalogos részéhez vezető két átjáró. Itt van az egyik. Odabent kibírhatatlan bűz van. Ez a kép tél végén készült, de csak orrcsipesszel lehetett végigrohanni rajta. Hogy nyáron mi van ott, azt csak az tudja, aki átjutott már rajta. Szemét, vizelet, hányás, ürülék, rohadó madártetem. A pokol itt kezdődik. Rakok még fel hamarosan képeket, mert a másik ilyen átjáróhoz képest ez maga a paradicsom. Ott a hajléktalanok tízméteres birodalma. Mindez nem egy külső ipartelepen, hanem a Szent Anna utcától négy percre. Uzonyi Attilának igaza lesz: az már nem a belváros.

VN

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

2010. 04. 16.

Kampánykereszteződés

Variációk egy választásra. Szimpla, kettős, horog, András.


Szent Anna utca - Sumen utca sarka

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

2010. 03. 11.

Szarnak ránk

A Szent Anna és Batthyány utca sarkán van egy épület, ami valaha nagyon szép lehetett. Rengetegszer elmentem már ott, de csak egyik nap figyeltem fel rá az út túloldaláról. A gyönyörű homlokzat sajnos romos, ma már csak madaraknak kellemes otthon ez. Amikor az épület alatt megyek és épp nem az ott tanyázó hajléktalan bácsi sorsán merengek, akkor arra koncentrálok, hogy ne lépjek galambürülékbe. Olyan, mintha egy csatatéren kellene átverekednem magam, ott az aknamező is, no meg felülről is bombázhatnak...

2010. 03. 01.

Belvárosi belsőségek X. - Szellemkocka

Cukiság a Burgundia utca végéről. Volt belgyógyászati rendelő, a panelek árnyékába betuszkolt kísértettanya. A fejlődés nem állt meg, Debrecen, ezért át is lépett rajta, de itt maradt nekünk a látvány. Villámfénynél sokkal szebben mutatja árnyalt szépségeit, mint nappal. A neoprimitív álcastílust a plakátragasztók és a helyi művészek rendszeresen frissítik. Ez szerencsés, mert a csinos épület éppen egy buszmegálló mellett helyezkedik el, így a dübörgő DKV-ra várók bámész tömege gyönyörrel olvashat kulturális eseményekről, vagy olyan filozófiai munkákról, mint: "Itt nyaltam az éjjel."

2010. 02. 27.

Ócsítva, pucsítva!

Keresse álmai szolgáltatását a Haonon! Kutyája nem ér ki idejében a reptérre? Mi szárnyakat adunk neki! Budapesten szeretne tapétáztatni? Kedvezo áron? Megmondjuk, kihez forduljon! Élvezni szeretne a szombati rántott hús és a kora délutáni meccsnézés után? Jöjjön, megmutatjuk, kire tegye! Rózsaszín muffkötőbe csomagoljuk vágyait! Debreceni lány!

2010. 02. 25.

Alázd a sajátjaidat!

Nem olyan régen Somogyi Zoltánt főnyereményként ünnepelték, amikor megkapta az MDF kampányfőnöki posztját. Ha a konzervatívnak mondott párt ezt komolyan gondolta, akkor rossz lóra tett. Érthetetlen az egész. Még érthetetlenebb, hogy Somogyi egy egész ügyes plakátkampányt talált ki, fiatalokkal, jó csajokkal, jövőbe vetett mindennel. Aztán az egészet szétverte a mostani kampány legidiótább, legszánalmasabb és legamatőrebb videóival. Nincs rá szó, hogy egy magát profinak tartó csapat hogyan követhetett el ekkora merényletet a sajátjai ellen.

2010. 02. 16.

Belvárosi belsőségek VIII. - Ötszámos

E-mailben érkezett egy kép, mellé a szöveg. Köszönjük. "Mellékelten küldök egy képet a Rákóczi u. 38. szám kerítésfaláról, ami szintén egy belvárosi belsőség. Amíg Kováts Ákos a szomszédos Péterfia utcán szedeti a táblákat, még Wachtertől is (bár ő kint hagyta, hogy pukkadjon meg a Tervtanács), addig a Rákóczi utcán egy ilyen tábla virít.

2010. 02. 12.

Bajuszmesék

Nálam már be is fejeződött a kampány. Mostantól csak gúnyolódni vagyok hajlandó. Kopogtató cédula emlékbe elrakva az idődobozba. Ajtót ki nem nyitok aktivistáknak. Először azon nevettem nagyot, amikor Debrecen három fideszes jelöltje -Kósa, Halász, Pósán- meghívta a sajtó képviselőit a Fidesz-kávézó szokásos kampányindító megnyitójára. Odamegy az ember, erre azt látja, hogy a háromból csak Halász van jelen. Persze nekik nem kell törniük magukat. Harmadgőzzel is degeszre nyerik magukat. De azért sajnálatos volt látni, ahogyan Halász János egyedül küszködik a szavakkal. Ezt még megemésztettem. Erre jön a másik Lajos, a Bokros, a mesekönyvével. Ezt már nem tudom.

2010. 02. 10.

A lazaság színe: narancs

Csodálatra méltó figyelemfelkeltés a Domb utcán. A masszázskuckó tulajdonosa úgy látta legcélszerűbbnek, ha az első emeleti ablakokra ragaszt narancssárga papírlapokat. Rajtuk egyszerű szó. Nem is kell több ennél. Garantáltan csak az veszi észre, aki feltekeri a nyakát. De legalább láthatja: ott lehet maszni. Tökéletes színválasztás, egyszerű vonalvezetés, rejtett politikai üzenet. (Alatta egyből az Orbán Autósiskola.) Most már azt is tudjuk: a laza izmok színe a narancssárga.

2010. 02. 09.

Hullik az imázs

Van egy belsős ismerősöm a Kölcsey Központban. Talán egy éve beszélgettünk az épületről. Lemondóan legyintett. Negyven év múlva nem lesz ott semmi, mondta. Lebontják?-kérdeztem. Nem, össze fog dőlni. Nyílnak szét az illesztések, kispórolták az anyagot néhány helyről, az álmennyezetek fölött ne tudd meg, mi van. Életveszélyes az egész. Túlzásnak tartottam szavait. A kulimunka iránti gyűlölet mondatja vele, gondoltam. Nem is jutott eszembe mostanáig, amikor megláttam a hírt.

2010. 02. 08.

Belvárosi belsőségek VI.

A Százas Bolt. Nem csupán egy, hanem A. Letisztultságról beszélhetünk, letisztítottságról nem. De bennünket ez nem zavar. Komor téli délutánokon felragyog a szem, ha ilyet lát. Bár a képen zárva van az ajtaja, jobb oldalán szépen húzódik meg egy kirakat, ami nem is az, csak annak látszik. Ravasz reklámfogás. Csak sejteni engedi, milyen kincsek húzódnak meg belül.

2010. 01. 29.

Belvárosi belsőségek V.

Már szóba került a belvárosi üzletfigyelés, szerintem ezt is érdemes megnézni. A Csapó sarkon lévő utazási iroda kirakata mindig megmosolyogtat. Tényleg megdöbbenek azon, hogy egy cég 2010-ben úgy gondolja, ennek igazi reklámértéke van. Fénymásolt lapokat ruhacsipesszel lógatni az üveg mögé. Ha megkérdeznénk, bizonyosan azt mondanák: ez nem bullshit, inkább letisztult design. De ne kérdezzük, csak csodáljuk.

2010. 01. 26.

Nyálas a nyereg....


Igaza van a Basahalomnak, nem kell szépíteni a dolgot. Nevezzük nevén azt a szerencsétlen torzszülöttet, ami tegnap látott napvilágot. Nem emlékszem olyanra (pedig figyeltem), hogy a rendszerváltás utáni időszakban ilyen mértékű nyalás előfordult volna Debrecenben. Nem is nyalás ez, hanem szájba épített habverős turmixgép.
Teljes értetlenséggel állok a Kósa-freskó előtt. Azon túl, hogy valóban ezen röhög a fél ország, legyen a politikai beállítottság ilyen vagy olyan, ezen csak hahotázni lehet. Hogy egy vállalkozó milliókat adjon ki a polgármester és sleppjének festménybe örökítésére.

Gettómesék I.

Mosolygós reggel

2010. 01. 20.

Belvárosi belsőségek - a garázs

A kép a Csapó utca és a Csodatér csatlakozásánál található garázs(?)bejáratot ábrázolja. Közvetlenül a Napló székháza mellett. Ocsmány, de Fisher kolléga megdöbbentőbb dolgot állított ezzel kapcsolatban. Határozottan emlékszik arra (mondja ő), hogy a nyolcvanas évek közepén ebben a garázsban egy család lakott. Ezt én képtelen vagyok elhinni. Fogadtunk három üveg tokajiban, most próbáljuk kideríteni, lehetséges-e, hogy jó a memóriája.


2010. 01. 15.

Belvárosi belsőségek - Látványrémség a Csapó utcán

Látványrémség a Csapó utcán. A street art páratlan remeke. Nyugalmat sugárzó környezet. Tudatos design, amit a mindig segítőkész debreceni fiatalok készítettek kedvenc üzletüknek hálájuk kifejezésére, amiért szombat hajnalban van hol letunkolni gyomruk szesztartalmát. A tulajdonosnak is tetszik, nekünk is tetszik, a Csodatértől egy köpésre mindenkinek tetszik. Megéheztünk, húsz ujjunkat nyaljuk.


2010. 01. 12.

Belvárosi belsőségek - apróhirdetések kukája

A csodaszámba hirdetett Kossuth tér közvetlen tőszomszédságában, ott, ahol a kurtafarkú disznó már nem túr, de a díszkő néhol még tart, meghökkentő dolgokra bukkanhatunk. Újságírói közhely a téma utcán heverése, de ki hinné, hogy éppen a Hajdú-bihari Napló székháza előtt (székek vannak benne, újságírók nincsenek) heveredik elénk?

A fotón a szerkesztőség ládája látható, amelyikbe az apróhirdetéseket vagy a válaszborítékokat, nem egyszer önéletrajzokat dobálják be a debreceniek. Sokban személyes adatok, lakcímek, telefonszámok szerepelnek. A láda közvetlenül a kuka mellé lett kihelyezve. Az utcára. A teteje jól láthatóan nyitva, nyilván elfelejtették bezárni vasárnapra. Pedig van rajta zár, nem véletlenül.