Belvárosi belsőségek X. - Szellemkocka

Cukiság a Burgundia utca végéről. Volt belgyógyászati rendelő, a panelek árnyékába betuszkolt kísértettanya. A fejlődés nem állt meg, Debrecen, ezért át is lépett rajta, de itt maradt nekünk a látvány. Villámfénynél sokkal szebben mutatja árnyalt szépségeit, mint nappal. A neoprimitív álcastílust a plakátragasztók és a helyi művészek rendszeresen frissítik. Ez szerencsés, mert a csinos épület éppen egy buszmegálló mellett helyezkedik el, így a dübörgő DKV-ra várók bámész tömege gyönyörrel olvashat kulturális eseményekről, vagy olyan filozófiai munkákról, mint: "Itt nyaltam az éjjel."

A rusztikus faborítást nemrégen lefeszítette néhány hajléktalan, s beköltözött a gyógyító falak közé. Szerencsére a város éber őrei fél hónap elteltével felfedezték a turpisságot, így az ódon fatáblákat ma már újra régi pompájukban csodálhatjuk, a reájuk helyezett plakátkiállítással együtt. A kovácsoltvas tartópillér sor nem csak Debrecenben, de az egész Tiszántúlon egyedülálló. Megmunkáltsága, vidám díszítése méltó az anyaépülethez. Az alattuk álló itatók az egykori cívis aranykor hangulatát idézik, amikor még lóval, s nem motorral jártak múzeumba az emberek. Beton, vas és természetesség játékos összekacsintása ez, remélhetőleg még sokáig díszíti a belvárost. Kováts Ákos főépítész úr figyelmébe nem is ajánljuk. Nem tudna belekötni, annyira illeszkedik az egységes városképbe.

Térképen megtekinthető itt.

Szélesnyelv-Kong