Van egy belsős ismerősöm a Kölcsey Központban. Talán egy éve beszélgettünk az épületről. Lemondóan legyintett. Negyven év múlva nem lesz ott semmi, mondta. Lebontják?-kérdeztem. Nem, össze fog dőlni. Nyílnak szét az illesztések, kispórolták az anyagot néhány helyről, az álmennyezetek fölött ne tudd meg, mi van. Életveszélyes az egész. Túlzásnak tartottam szavait. A kulimunka iránti gyűlölet mondatja vele, gondoltam. Nem is jutott eszembe mostanáig, amikor megláttam a hírt.
