Édes otthon

Nem csak a Szellemkocka és a Villa Negra létezik, ott a Sweet Home rezidencia is. Az ingatlan fekvése ideális, a Piac utca Vármegyeháza utca felőli oldalán van, abszolút központi, minden közel van (BV, TGYSZ, drogambulancia, pszichiátria, melegedő egy köpésre, tehát minden ami kellhet), mégis nyugodt, csendes kis kuckóról van szó.
A nappali tágas, gyönyörű a kilátás a csillagos égre, a falat borító karton és rongyburkolat védelmet nyújt, télen csak néhány ujja fagy le az embernek, nyáron pedig tökéletes a hely, egész nap megy a "légkondi".

Villa Negra - A nappali

Újra a Homokkerti felüljáróhoz vezető átjárónál vagyunk. Most a másodiknál. Ez sokkal szebb az elsőnél. Ez a hall, innen nyílnak a hálószobák, ahol a hajléktalanok hajlékról álmodnak. A földön látható foltok húgytól származnak, a mindenhol fellelhető ürülék bemutatását a következő alkalomra hagyom. A falnál látható fémlemezek a hálószobák leszaggatott bejáratai. Sajnos nem vittem magammal semmilyen orr alá kenhető kenőcsöt, így a bűz miatt ennyit tudtam kattintani. A héten gázmaszkban újra megyek. Akkor készítek majd néhány képet a falakat díszítő alkotásokból is. Milyen jó, hogy rendőrkapitányunk a belvárosból kiszorítja a hajléktalanokat. Pár percre a belváros határát jelző táblától ilyen szép helyeken lakhatnak, a bennszülöttek nagy örömére.

A hely, ahol a madár nem, csak patkányok és debreceniek járnak...

Villa Negra - A bejárat

Szóba kerültek a hajléktalanok, én is hozzászólok néhány fotóval a dologhoz. Az egyik legborzalmasabb hely, amit Debrecenben láttam, a Homokkerti felüljáró gyalogos részéhez vezető két átjáró. Itt van az egyik. Odabent kibírhatatlan bűz van. Ez a kép tél végén készült, de csak orrcsipesszel lehetett végigrohanni rajta. Hogy nyáron mi van ott, azt csak az tudja, aki átjutott már rajta. Szemét, vizelet, hányás, ürülék, rohadó madártetem. A pokol itt kezdődik. Rakok még fel hamarosan képeket, mert a másik ilyen átjáróhoz képest ez maga a paradicsom. Ott a hajléktalanok tízméteres birodalma. Mindez nem egy külső ipartelepen, hanem a Szent Anna utcától négy percre. Uzonyi Attilának igaza lesz: az már nem a belváros.

Szabadon rohad a tér

Volt egyszer egy debreceni szabadtéri színpad. Ott a Nagyerdőn-Parkerdőn, a fák között. Generációk sora szórakozott arrafelé, egészen a múlt század első harmadától az új évezred elejéig. Nagyjainknak sikerült ezt is szétverni. Megvárni a teljes pusztulást. Lezülleszteni. Semmivé tenni. Romhalmazt csinálni belőle. Pedig nem nyúltak hozzá egy ujjal sem. Na, éppen ez az.

Alázd a sajátjaidat!

Nem olyan régen Somogyi Zoltánt főnyereményként ünnepelték, amikor megkapta az MDF kampányfőnöki posztját. Ha a konzervatívnak mondott párt ezt komolyan gondolta, akkor rossz lóra tett. Érthetetlen az egész. Még érthetetlenebb, hogy Somogyi egy egész ügyes plakátkampányt talált ki, fiatalokkal, jó csajokkal, jövőbe vetett mindennel. Aztán az egészet szétverte a mostani kampány legidiótább, legszánalmasabb és legamatőrebb videóival. Nincs rá szó, hogy egy magát profinak tartó csapat hogyan követhetett el ekkora merényletet a sajátjai ellen.

A Bika darabjai

Van egy rejtélyes orosz befektető, akiről nem tudunk mást, mint hogy rejtélyes és orosz. Meg akarja venni a Bikát. Állítólag. Vihetné hozzá a Best Westernt is. Hétfőn újra összeültek csődtárgyalásra a hitelezők, az egyre nagyobb bajban lévő Cívis Hotels, valamint a csődeljárás felügyelője. És persze a rejtélyes orosz befektető képviselője. Pénzt is adna rögtön, ám nem foglalóként, hanem előlegként. A hitelezők erre első körben beintettek az orosznak. Annak, aki rejtélyes. 800 millióra vártak a tárgyalás résztvevői, ez a pénz végül nem érkezett meg.

Bajuszmesék

Nálam már be is fejeződött a kampány. Mostantól csak gúnyolódni vagyok hajlandó. Kopogtató cédula emlékbe elrakva az idődobozba. Ajtót ki nem nyitok aktivistáknak. Először azon nevettem nagyot, amikor Debrecen három fideszes jelöltje -Kósa, Halász, Pósán- meghívta a sajtó képviselőit a Fidesz-kávézó szokásos kampányindító megnyitójára. Odamegy az ember, erre azt látja, hogy a háromból csak Halász van jelen. Persze nekik nem kell törniük magukat. Harmadgőzzel is degeszre nyerik magukat. De azért sajnálatos volt látni, ahogyan Halász János egyedül küszködik a szavakkal. Ezt még megemésztettem. Erre jön a másik Lajos, a Bokros, a mesekönyvével. Ezt már nem tudom.

Hullik az imázs

Van egy belsős ismerősöm a Kölcsey Központban. Talán egy éve beszélgettünk az épületről. Lemondóan legyintett. Negyven év múlva nem lesz ott semmi, mondta. Lebontják?-kérdeztem. Nem, össze fog dőlni. Nyílnak szét az illesztések, kispórolták az anyagot néhány helyről, az álmennyezetek fölött ne tudd meg, mi van. Életveszélyes az egész. Túlzásnak tartottam szavait. A kulimunka iránti gyűlölet mondatja vele, gondoltam. Nem is jutott eszembe mostanáig, amikor megláttam a hírt.

Dead Bull

"Cs.a." Fenyegető két betű. Csattan mint egy csók, de ez méreggel van átitatva. Csődeljárás alatt, ezt jelenti. Olyan cégeknél szokott előfordulni, ahol már működik a folyamat. Hivatalos dokumentumokban ilyenkor a vállalat már nem is használhatja a kiegészítő betűk nélkül a cégnevet. Mint egy szégyenfolt, megbélyegzés. A Cívis Hotels Zrt., ami éppen magával rántja az Arany Bikát az enyészetbe, ezzel a két betűvel különbözteti meg jelenét a múltjától.

Kísértetszálló

Hupuczi László vezérigazgató azt ígérte csütörtökön, hogy cége pénteken rendezi a tartozását az E.ON felé. Az áramot visszakapcsolják, a Bika ismét fénybe borul. Bizakodóbb lesz a jelen, világosabb a jövő. Nem lepődött meg senki azon, hogy Hupulczi úr nem váltotta valóra ígéretét. A tartozást nem egyenlítette, a Bika feketén ásít szégyenében. Belső emberek persze tudták ezt jól. Honnan is fizetne egyik napról a másikra majdnem harmincmilliót az, aki pont a fizetésképtelenségével hozott össze ekkora tartozást? A sötét komédia folytatódik.

Fekete Bika

Kikapcsolták a Bika áramellátását. Az E.ON nem tiszteli a szimbólumokat. A Bika pedig az. Olyan mint a Nagytempom. Mindenki tudja ha szóba kerül: Debrecen. Arany nevét egyébként a cégérről kapta, ami most is ott díszeleg bejáratánál. A Bika pedig nem a debreceni mentalitásra utal, hanem Bika János néhai polgártársunk telkére, amit a város a XVII. század végén vásárolt meg. Hol van az egykori ragyogás? Szerda éjjel éppen nem lehetett látni, mivel nem volt villany. E.ON. E.OFF.

Dzsudzsák arca

Dzsudzsi jó arc. Ez az arc nem lesz a Fideszé, sem más politikai hőzöngőé. Örülni lehet, hogy az utóbbi napok keserű szájízt okozó pletykáit maga cáfolta. A mostani nyilatkozatáról jutott eszembe valami. Elmesélek egy történetet Dzsudzsákról és a debreceni felső tízezer néhány tagjáról. Érdekes, tanulságos, de mindenekelőtt elszomorító. Amikor a sajtóban helyi politikusaink és közéleti kiválóságaink szociális érzékenységéről, adakozási kedvéről olvasunk, jusson majd eszünkbe Dzsudzsák Balázs példaértékű kezdeményezése. Meg az azt övező teljes közöny.