2010. 03. 12.

Szabadon rohad a tér

Volt egyszer egy debreceni szabadtéri színpad. Ott a Nagyerdőn-Parkerdőn, a fák között. Generációk sora szórakozott arrafelé, egészen a múlt század első harmadától az új évezred elejéig. Nagyjainknak sikerült ezt is szétverni. Megvárni a teljes pusztulást. Lezülleszteni. Semmivé tenni. Romhalmazt csinálni belőle. Pedig nem nyúltak hozzá egy ujjal sem. Na, éppen ez az.

2005-ben a városi önkormányzat nagy dérrel-durral megvette a színpadot a megyeitől. Majd megmutatják, hogy lesz itt még tölgyillatú kultúra a csillagok alatt. Nyolcvan millió forintba került. A semmi. Mert azt kezdtek vele, semmit. Négyezer négyzetméternyi szégyen. Még a hasznosításra sem készült semmiféle terv. Kilöktek az ablakon nyolcvan milliót, és megrántották a vállukat. Volt magánvállalkozó, aki szerette volna megvásárolni, de az önkormányzat élt az elővásárlási joggal. Elővásárlás után köpönyeg.

Már késő...

Most árulják a semmit. A romhalmazt. Bérlőt keresnek rá. Miután hagyták, megvárták a totális pusztulást. Szóval, kedves vállalkozók, ha van valakinek sok pénze egy borzalom rendberakására, az bérelje, és csinálja meg a város helyett. Az önkormányzat egyik legnagyobb szégyene, hogy ezt tették. Ha nem, akkor pedig pusztítani, dózerolni, sóval behinteni még a helyét is, hajrá, hátha mégis arra fog épülni egy wellnes-borzalom, amit eredetileg is szerettek volna. Más nincs, mert az a kifejezést, hogy "ingatlanmaffia", csak bátrabb kommentezők használják.

Szellemjáték

Volt egyszer egy szabadtéri színpad. Álomcsókok, álomérzések álomhelye. Azóta panelésszel felfoghatatlan összegek folytak el egy nem létező színházra. A váza kész van már, a neve még nem végleges. A szabadtérinek már szinte csak a váza van meg, nevét feledni kezdtük. Vagy pironkodva emlegetjük. Szégyelljük magunkat mások helyett. Sminkelt az imázs, vas a függöny.

A legalja

Ha nem lesz bérlő, nem lepődünk meg. Jöhet a tarolás. Ha mégis, akkor nagyon kíváncsian várjuk, ki fogja bérelni majd, mennyiért, és hogyan fogja aztán hasznosítani. Kik lesznek névvel és névtelenül benne a dologban, és hogyan fog az egész történet visszakanyarodni oda, hogy a végén néhány önkormányzatnál fontos úr jár nagyon jól. Pedig mindössze annyit csináltak, hogy nem csináltak semmit.

Fotók: haon

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

2 megjegyzés:

Ide debbenj: