Balkáni pékségek Debrecenben

Ha már a pékségeknél tartunk, a Kossuth utcán és a Csapón van néhány jó pékség, nem mondom, hogy olcsóak, de teljesen korrekt a nyitvatartásuk, még egy dolgozó ember is tud vásárolni, már majdnem úgy érzi magát az ember, mint egy nagyvárosban... (Azt hiszem 5-6 körül nyitnak és 21-24 óra körül zárnak.) Azt csicsergik a madarak, hogy az egyik tulaja albán, a másiké szerb. Nincs ezzel különösebb baj, de azért nekem meglepő volt. Kicsit utánanéztem mi ezzel a helyzet, a MaNcs-on van egy jó cikk. Azt írja több száz albán pékség van Magyarországon. És igen, érdekes, hogy ezt nem reklámozzák, nem hiszik, hogy plusszt jelentene a magyar vevő szemében, nem próbálnak nemzetiségi ételeket árulni... pedig jó lenne, érdekelne. Sőt, ezzel reklámoznám a pékséget, ehhez alakítanám a berendezést, szólna valami jó kis balkáni zene, vetítenék Kusturica filmeket. Mondjuk nem csodálom ha tartanak az idegengyűlölettől, a konkurenciától, a hatóságoktól...

Villa Negra - A nappali

Újra a Homokkerti felüljáróhoz vezető átjárónál vagyunk. Most a másodiknál. Ez sokkal szebb az elsőnél. Ez a hall, innen nyílnak a hálószobák, ahol a hajléktalanok hajlékról álmodnak. A földön látható foltok húgytól származnak, a mindenhol fellelhető ürülék bemutatását a következő alkalomra hagyom. A falnál látható fémlemezek a hálószobák leszaggatott bejáratai. Sajnos nem vittem magammal semmilyen orr alá kenhető kenőcsöt, így a bűz miatt ennyit tudtam kattintani. A héten gázmaszkban újra megyek. Akkor készítek majd néhány képet a falakat díszítő alkotásokból is. Milyen jó, hogy rendőrkapitányunk a belvárosból kiszorítja a hajléktalanokat. Pár percre a belváros határát jelző táblától ilyen szép helyeken lakhatnak, a bennszülöttek nagy örömére.

A hely, ahol a madár nem, csak patkányok és debreceniek járnak...

Külsőséges belsőségek - A vaksiknak úgyis mindegy?

A Géresi utcán egy nagy körültekintéssel felszerelt, keleties összhatást keltő váróhelyiséggel találkozhatnak azok, aki szemvizsgálatra jelentkeztek be. A friss levegő, a nyugtató sárga fényt alávetítő tetőszerkezet, a kiválóan megmunkált fémgerendák, a bejárat alumínium burkolása méltóságot és nyugalmat sugároznak. A vizsgálatra várok kényelmét kihelyezett narancssárga designfotelek, színben velük harmonizáló dohányzóhenger, valamint szórakoztató plakátolvasmányok igyekeznek biztosítani. A fogadószőnyeg a kép előterében valódi különlegesség, az 1987-es, úgynevezett "Hibás Sorozat" egyik darabja. Igazi ritkaság, ma már csak néhány darabját őrzik fanatikus gyűjtők. A szemvizsgálat már csak ajándék az izgalmakkal teli kültéri várócsarnok pompájának megemésztése után.

Keleties összhatás

Térképen megtekinthető ITT.

Villa Negra - A bejárat

Szóba kerültek a hajléktalanok, én is hozzászólok néhány fotóval a dologhoz. Az egyik legborzalmasabb hely, amit Debrecenben láttam, a Homokkerti felüljáró gyalogos részéhez vezető két átjáró. Itt van az egyik. Odabent kibírhatatlan bűz van. Ez a kép tél végén készült, de csak orrcsipesszel lehetett végigrohanni rajta. Hogy nyáron mi van ott, azt csak az tudja, aki átjutott már rajta. Szemét, vizelet, hányás, ürülék, rohadó madártetem. A pokol itt kezdődik. Rakok még fel hamarosan képeket, mert a másik ilyen átjáróhoz képest ez maga a paradicsom. Ott a hajléktalanok tízméteres birodalma. Mindez nem egy külső ipartelepen, hanem a Szent Anna utcától négy percre. Uzonyi Attilának igaza lesz: az már nem a belváros.

Cső(töré)stől jön a baj!

A Debrecen dél-délnyugati részén közlekedők biztosan tudják, hogy a Széchenyi utca, a Zelemér és a Nyugati utca közötti része a Piac utca irányába, a csatornázási munkálatok miatt le van zárva.

Kampánykereszteződés

Variációk egy választásra. Szimpla, kettős, horog, András.

Szent Anna utca - Sumen utca sarka

A DKV járművei edzenek a 2011-es Dakarra!

Szokásomhoz híven, először csak egy laza kamuhírrel akartam szórakoztatni az ide tévedőket, valahogy így:

"A 2011-es Dakar szervezői új kategóriát indítanak a versenyben, mégpedig buszok és (gázturbinás) trolik számára, hogy még érdekesebb legyen a mezőny összetétele, a DKV már jelezte is részvételi szándékát, a lépés komolyságát pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy a Segner téren kialakított pályán már neki is láttak a sofőrök felkészítésének, a tervek szerint a selejtezőt is itt rendezik majd, amikor is eldől, melyik tehetség indulhat a neves megmérettetésen!"

Szabadon rohad a tér

Volt egyszer egy debreceni szabadtéri színpad. Ott a Nagyerdőn-Parkerdőn, a fák között. Generációk sora szórakozott arrafelé, egészen a múlt század első harmadától az új évezred elejéig. Nagyjainknak sikerült ezt is szétverni. Megvárni a teljes pusztulást. Lezülleszteni. Semmivé tenni. Romhalmazt csinálni belőle. Pedig nem nyúltak hozzá egy ujjal sem. Na, éppen ez az.

Méterhiány

Tipikus balkáni-helyi hírt láthattunk a Debrecen Televízión. Egy utca nyomora is lehetett volna a címe, a nyomtatott változaté nem az volt, hanem a sokkal hétköznapibb "Járhatatlan utca". A hétköznapi jelző sajnos tökéletes a szituáció jellemzésére. Városszerte utcák tucatján süllyedhet sárba és kátyúba a gyanútlan polgár. Gyakorlatilag járhatatlan, kocsival közlekedni szinte lehetetlen. Tankkal talán, de kinek van arra pénze?