Volt egyszer egy debreceni szabadtéri színpad. Ott a Nagyerdőn-Parkerdőn, a fák között. Generációk sora szórakozott arrafelé, egészen a múlt század első harmadától az új évezred elejéig. Nagyjainknak sikerült ezt is szétverni. Megvárni a teljes pusztulást. Lezülleszteni. Semmivé tenni. Romhalmazt csinálni belőle. Pedig nem nyúltak hozzá egy ujjal sem. Na, éppen ez az.
