Hadovaláda

Tegnap lett volna Örkény István száz éves,
néztem műsorát a tévében.
S bár nem volt múzsa a közelemben,
ez az epigramma kicsúszott belőlem:

Hadovaláda

Hírt hazudik harsányan a hadovaláda,
a bemondó borzalmasat blöfföl a kamerába.
Pocsék politikus papol a pofámba,
benyomom a kikapcs gombot, hazudjon magában!

Szakály György, Debrecen, 2012. 04. 06.

Himnuszfelejtő

Sokan égették már le magukat a Himnusz szavalásával, éneklésével. Elég Vikidál Gyulára, szegény Bubik Istvánra vagy a legkínosabban teljesítő Király Lindára gondolni. Ez semmit nem von le az előadók elismert értékeiből, de nagyon kellemetlen. Lehet borzalmasabb egy színész vagy énekes számára, ha közönség előtt belesül a Himnuszba, a Szózatba, a Nemzeti dalba? Aligha. Ünnepelt, sztárnak kikiáltott művészeknél még kegyetlenebb. A bélyeg rajtuk marad, ezt nem felejti a közönség. Pedig van ilyen. Most éppen a Csokonai Színház egyes számú aktorával, Trill Zsolttal esett meg.

A Bika darabjai

Van egy rejtélyes orosz befektető, akiről nem tudunk mást, mint hogy rejtélyes és orosz. Meg akarja venni a Bikát. Állítólag. Vihetné hozzá a Best Westernt is. Hétfőn újra összeültek csődtárgyalásra a hitelezők, az egyre nagyobb bajban lévő Cívis Hotels, valamint a csődeljárás felügyelője. És persze a rejtélyes orosz befektető képviselője. Pénzt is adna rögtön, ám nem foglalóként, hanem előlegként. A hitelezők erre első körben beintettek az orosznak. Annak, aki rejtélyes. 800 millióra vártak a tárgyalás résztvevői, ez a pénz végül nem érkezett meg.