Sokan égették már le magukat a Himnusz szavalásával, éneklésével. Elég Vikidál Gyulára, szegény Bubik Istvánra vagy a legkínosabban teljesítő Király Lindára gondolni. Ez semmit nem von le az előadók elismert értékeiből, de nagyon kellemetlen. Lehet borzalmasabb egy színész vagy énekes számára, ha közönség előtt belesül a Himnuszba, a Szózatba, a Nemzeti dalba? Aligha. Ünnepelt, sztárnak kikiáltott művészeknél még kegyetlenebb. A bélyeg rajtuk marad, ezt nem felejti a közönség. Pedig van ilyen. Most éppen a Csokonai Színház egyes számú aktorával, Trill Zsolttal esett meg.
