Kísértetszálló

Hupuczi László vezérigazgató azt ígérte csütörtökön, hogy cége pénteken rendezi a tartozását az E.ON felé. Az áramot visszakapcsolják, a Bika ismét fénybe borul. Bizakodóbb lesz a jelen, világosabb a jövő. Nem lepődött meg senki azon, hogy Hupulczi úr nem váltotta valóra ígéretét. A tartozást nem egyenlítette, a Bika feketén ásít szégyenében. Belső emberek persze tudták ezt jól. Honnan is fizetne egyik napról a másikra majdnem harmincmilliót az, aki pont a fizetésképtelenségével hozott össze ekkora tartozást? A sötét komédia folytatódik.

Egyre ijesztőbben. A Sziklára Épített Ház Alapítvány és a Szent Lázár-lovagrend ma este tartotta volna jótékonysági estjét az üvegteremben. Üveg vagy sem, áram nélkül legfeljebb az akarat csilloghatott volna az olcsó gyertyák fénye mellett, konzervvacsorával. Az alapítvány nem mérlegelt sokáig. Az egész rendezvényt átköltöztették a Belgába. Jó hely az is, egy hatalmas előnnyel: megengedhetik maguknak az elektromos világítás luxusát, gyertyát pedig csak a hangulat kedvéért használnak. A Ház Alapítvány így is bosszantó helyzetbe került: a százhúsz várt vendégből harmincan visszamondták a részvételt. Nem tudható, az otthon maradottak közül hánynak nyílt volna tágra a pénztárca, de egy ilyen jellegű eseményen bizonnyal dühítő veszteség ez a szervezőknek.

Hupuczi László buta módon továbbra sem hajlandó kielégítő nyilatkozatokat adni. 2,8 milliárdos tartozásnál talán tényleg mindegy, hogyan kezeli a sajtó a személyét. Ha magára akarja haragítani, a legjobb úton jár. A hitelezők remegve várják, mikor jár le a csődvédelem kilencven napos szentsége, ameddig érinthetetlen a Cívis Hotels Zrt. Aztán ugranak majd. Szétszedik az épületet, szó szerint. Az utolsó csótányt is elviszik majd, hogy valahogyan pénzzé tegyék. Hupulczi úrral nyilván más terveik vannak, őt nem lehet kilóra eladni. (Régen lehetett, szól belülről a hang.)

A legújabb hírek szerint leghamarabb hétfőn lesz áram Debrecen büszkeségében. Nyilván bizonyos feltételek teljesítése esetén. Addig is marad a gyertya és néhány vendég. Igen, vannak még tradíciókhoz ragaszkodó emberek. Belsős információk szerint páran a százból úgy döntöttek, ők nem mennek sehová. nem költöznek másik hotelbe. A szimbólumban foglaltak szállást, ott is maradnak. Meg lehet őket érteni, elmondhatják majd később: jelen voltak a Bika haldoklásánál.

Ülnek a kísértetszálló szobáiban, hallgatják az éjjeli sötét által tízszeresére erősödött neszeket, apró lábak kapirgálását, suttogásokat, sóhajokat. Nézik a gyertyatáncot a szürke falakon. Múltról beszélgetnek halkan, könnyezik a jövőt, sárguló fény, képekkel körülvéve.

Fisher-MagNet-Kong