A csodaszámba hirdetett Kossuth tér közvetlen tőszomszédságában, ott, ahol a kurtafarkú disznó már nem túr, de a díszkő néhol még tart, meghökkentő dolgokra bukkanhatunk. Újságírói közhely a téma utcán heverése, de ki hinné, hogy éppen a Hajdú-bihari Napló székháza előtt (székek vannak benne, újságírók nincsenek) heveredik elénk?A fotón a szerkesztőség ládája látható, amelyikbe az apróhirdetéseket vagy a válaszborítékokat, nem egyszer önéletrajzokat dobálják be a debreceniek. Sokban személyes adatok, lakcímek, telefonszámok szerepelnek. A láda közvetlenül a kuka mellé lett kihelyezve. Az utcára. A teteje jól láthatóan nyitva, nyilván elfelejtették bezárni vasárnapra. Pedig van rajta zár, nem véletlenül.
Praktikus megoldás, ha valaki eltévesztené a méterekről dobott cigicsikkel a kukát, jó eséllyel betalálhat a borítékok és szelvények közé. Szombat hajnalban hazatántorgó, részeg tinik másra is használhatják. Amikor felfordul a gyomruk a kizárólag csak a belvárosi italszalonokban kapható, vállalkozóbarát alkoholtól. De ha valaki arra vágyik, akár ki is emelheti belőle az összegyűlt halmot, hazaviheti és kedvére mulathat a sok szerencsétlen levelén.
Vasárnap és ünnepnapon általában egy ember üldögél a felső emeleten, ő az ügyeletes. A lenti ajtó zárva van, rajta kívül nincsenek az épületben. Nem várható el tőle, hogy a ládát ellenőrizze. De valaki csak ránézhetne. A Napló már így is elveszítette minden hitelességét, hírforrás helyett régen hirdetési forrássá vált. Mit szólnának a fizető ügyfelek, ha látnák, hogyan bánnak az adataikkal? Ennél még a kuka is jobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide debbenj: