Köd/Szurkáló

Az utóbbi évek legérdekesebb közgyűlésére számíthatunk holnap. Ha minden igaz, MagNet kolléga ott lesz, véleményezi majd az elhangzottakat, Szélesnyelv pedig mindenáron twitteren akarja közvetíteni az eseményt. (Majd feltesszük ide, twitteren nem tolonganak még a követők.) Lássuk az engem legjobban érdeklő előzetest. Lehetne szépíteni a dolgot, de egyszerű a képlet: a város anyagilag, hasonlóan az országos átlaghoz, nagy bajban van. Az álcázásra és kozmetikázásra kijelölt emberek teszik a dolgukat, jól vagy rosszul. Többnyire jól, mert kifelé sikerül felsminkelni a tökéletes rend és nyugalom látszatát. De ennél nem több. A probléma, a pénz hiánya megmarad, csak nem látszik a púder vastag rétege alatt olyan nyilvánvalóan, mint egyéb helyeken.
A belső így már más bőr, ráncosabb és szárazabb. A 2010-es költségvetés igen szorosnak néz ki. 46 milliárd a tervezet, amely aggasztóan alatta marad az egy évvel ezelőttinek. 2,2 hiányzik az állami támogatásból. A megszorítások elsősorban az oktatási és kulturális területet fogják érinteni. Tavaly már kirúgtak egy csomó embert és megszüntettek néhány intézményt. Sajnos nem minden esetben azokat, akik megérdemelték a mostoha bánásmódot. A percemberek helyükön maradtak, tiktakjuk zene az Urak fülének.

A kulturális-mutogatós imázsmarketing meghatározó létesítménye városunkban az új színház. Az a színház, amelyik talán Latinovitsról lesz elnevezve, talán másról. A külső váza már áll, de a belső kialakítás még csak nyomokban. Egymilliárd forintot kérnek a belsősök a színpad- és egyéb technika kapcsán, nos, ennek a töredéke sincs meg. Kósa ugyan megígérte az orbáni pénzzacskó megnyílását a választási siker esetére, de nem tudjuk, azt Orbán is nyitni akarja-e majd. Egy stadion már meg lett ígérve a városnak, most egy színház is. Ígéretekkel tele a padlás. A Latinovits játszóhelynek már két éve működnie kellene, de valahogy csak nem akar a soha nem is létezett pénz összegyűlni. A holnap elfogadandó szűkített költségvetés még kevesebb lehetőséget teremt majd erre, hiszen így is 250 milliót vonnak meg a kulturális intézményektől.

Még a hét első napján beszélt a várható helyzetről Halász János alpolgármester. Szélesnyelv szerint fáradtnak tűnt, szórakozottnak, a végére azért összeszedte magát. Ő is ígért. Ígéretet tett arra, hogy nem lesz létszámleépítés sehol, minden kulturális intézmény a jelenlegi állománnyal folytatja a munkát. A kormány mindent megtesz az önkormányzatok tönkretétele érdekében, ez a dolga. Szinte már csak azért működik, hogy tönkretegyen mindent. De városunk furfangos vezetői megoldják a dolgot így is, nem kell aggódnia a tömegeknek. Hamarosan győztes választások lesznek, akkor majd kitisztul az állami finanszírozás kérdése is. Ömleni fog a pénz a városba, fulladunk majd a támogatásban. Továbbá elismerte: idén sem lesz új színház. Dolgoznak a hiányzó összeg előkerítésén, a parlamentben módosító indítványokat nyújtanak be az ügy érdekében. Szóba került az uniós pályázatok lehetősége is. Ez régi sláger, amikor a Latinovits Színház terve először bukkant elő a ködből, már akkor erre utalgatott a város vezetése, mint egyik legfőbb lehetséges finanszírozási forrás. Ahogy múltak az évek, semmi nem történt, amíg végül elismerték: nem tudnak ilyen pályázatról. Tegnapelőtt Halász újra elismételte, kutatják az uniós forrásokat. Mást nem volt hajlandó mondani a folyamatról, ezért valószínűsíthető, hogy ez az ügy ott tart, ahol két éve is: sehol. Halász pedig szokás szerint blöfföl.

Az új színház kapcsán a város vezetője néha már komikumba hajló makacssággal mutatja ki ragaszkodását. Mindegy mibe kerül, mindegy a válság, mindegy a pénztelenség, mindegy a folyamatosan apadó anyagi bázis. Új színház lesz. Mert kell, nagyon kell. De kinek? Az ügy kapcsán egyre többen tették fel a kérdést, nem csak ellenzéki, de logikusan, józan paraszti ésszel gondolkodó fórumokon: biztosan kell? Még akkor is, ha azt kamaraszínháznak nevezzük, s úgy teszünk, mintha csak kiegészítője lenne a Csokonainak. Ez egyébként nem igaz, az előzetes tervek szerint a Csokonaiból zenés teátrumot varázsolnának, a Latinovits pedig Vidnyánszky Attila játszótere lenne, ahol lehet kísérletező színházat csinálni. Az bebizonyosodott az elmúlt években, hogy a Vidnyánszky-féle hosszú, részletekbe fulladó színház nem vonz tömegeket a régi, patinás épületbe. Ez nem munkásságát minősíti, de néha nagyon kínosan érezheti magát színész és néző a szellős sorokat látva. Az új hely kisebb, mobil nézőtere lehetővé teszi a kongó üresség blamázsának elkerülését.

Nem elvetendő az új színház ötlete, de alaposan meg kellene fontolni, ér-e annyit a kivagyiság felmutatása, hogy a vészterhes időkben imázsintézményekkel kápráztassuk el az országos közvéleményt. Ez a közvélmény döntő többségében így is fideszes, mint az majd a tavaszi választásokon meg is mutatkozik. Debrecent mintának tartja, bármi, ami itt történik, csak jó lehet. Ezt olvasták. Kinek hát a bizonyítás, kinek lobogtatjuk fölényünket? Lehetne máshová tenni azt a rengeteg pénzt? De még mennyire. Hogy hová, azt jól tudják Halászék is. Ha nem tudnák, az nagy baj lenne.

Hogyan vélekednek minderről a debreceniek? Eléggé eltérően. Az önkormányzati média mindent elkövet annak érdekében, hogy idealizálják a kétségbeejtő helyzetet, hogy gyönyörű jövőt vetítsenek elénk. De a cívis már csak olyan nyakas fajta. Ha kintről bántják, védi a bentit. Ha bentről parancsolnak, köp egyet. A Hajdú-bihari Napló internetes oldala éppen a napokban tett fel egy szavazást arról, mi legyen az új teátrum neve, hiszen Latinovitson kívül szép számmal megfordultak itt legendás nevek. Meghökkentő eredmény született:

Az már biztos, hogy az idei esztendő sem hozza a megígért csodát. Az új színház nem nyitja majd kapuit. Halász óvatosan 2011-et mondott. A belső emberek meg csak legyintenek az egészre. Bele sem kellett volna kezdeni, súgja az egyik, csak vergődünk vele, de a legkínosabb az lesz, ha Orbán sem nyom át pénzt rá. Aztán cöccögve fejét csóválja, a távolba réved. Talán már látja, hol lenne sokkal nagyobb szükség arra a nem is létező pénzre.

Kósa mindent a győztes választásokra tesz fel. Szavait hallgatva bizonysággá válik a sejtés: itt mindenre lesz fedezet, az új kormány kánaán-víziója ezt láttatja. A stadion ügyében is erre alapozza kijelentéseit, a színház ügyében is. De mi történik, ha az új kormány sem tud ekkora összegeket kipréselni majd? Ha Orbán pénzügyesei fontosabb projektnek szánnak egymilliárd forintot? Ha megkéri Lajost, legyen még türelemmel pár évig? Kire fogunk akkor majd mutogatni? Mivel szurkáljuk majd a ködöt?