Fanyar humor

Kósa Lajos ki szeretne törni a bulvárművészetből. Van valóságalapja a kényszernek, az utóbbi hónapokban Debrecen főleg a polgármester alakján át hívta fel magára a figyelmet. Művészeti téren is. A Modem mellszobra után a Huszár Tanya Hotel freskóján szórakoztak mindenfelé a művészetkedvelők. Mindkét esetben Kósa Lajos lett megörökítve, nem csoda, ha szívesen nyit meg olyan kiállítást, ahol nem ő a központi figura. Tévedés: nincs olyan kiállítás.

Belvárosi belsőségek V.

Már szóba került a belvárosi üzletfigyelés, szerintem ezt is érdemes megnézni. A Csapó sarkon lévő utazási iroda kirakata mindig megmosolyogtat. Tényleg megdöbbenek azon, hogy egy cég 2010-ben úgy gondolja, ennek igazi reklámértéke van. Fénymásolt lapokat ruhacsipesszel lógatni az üveg mögé. Ha megkérdeznénk, bizonyosan azt mondanák: ez nem bullshit, inkább letisztult design. De ne kérdezzük, csak csodáljuk.

Nyálas a nyereg....

Igaza van a Basahalomnak, nem kell szépíteni a dolgot. Nevezzük nevén azt a szerencsétlen torzszülöttet, ami tegnap látott napvilágot. Nem emlékszem olyanra (pedig figyeltem), hogy a rendszerváltás utáni időszakban ilyen mértékű nyalás előfordult volna Debrecenben. Nem is nyalás ez, hanem szájba épített habverős turmixgép.
Teljes értetlenséggel állok a Kósa-freskó előtt. Azon túl, hogy valóban ezen röhög a fél ország, legyen a politikai beállítottság ilyen vagy olyan, ezen csak hahotázni lehet. Hogy egy vállalkozó milliókat adjon ki a polgármester és sleppjének festménybe örökítésére.

A Tipp újság nyelve

Na jó, de ki az a sárga nyakkendős, kopasz, szemüveges férfi Szipál Márton mellett, aki odapofátlankodott a díszvendég mellé, amikor azt fotózták?

Polgárszeletelők

Tegnap 32 igen és 16 nem szavazattal elfogadták Debrecen idei költségvetését. Nadrágszíjat húz a város, mi egyebet tehetne? De biztos, hogy minden esetben jó nadrágon? Még most is vannak olyan területei a pénzelosztásnak, amik zavarossá teszik az összképet. Miért oda és miért jó ez nekünk, miért a városnak? E kérdést többen több helyen felteszik, a válasz gyakran egy makacs csakkal intéződik. Elfogadjuk. Csak a belső röhög hangtalan.

A tegnapi napból két részletet emelnék ki. Apró mozzanatai egy fontos döntés folyamatának. Önmagukban semmitmondóak, lényegtelenek. Mégis fontosak, mert pont ezek a kis semmik világítanak rá a debreceni belsősök zűrzavarára, a kisstílű politikai párbeszédre. Az országos közhangulat begyömöszölésére abba a városba, ami köztudottan híres arról, mennyire nem érdekli a más hangulat. Mindkét apróság Debrecen egyik legnagyobb pénzzabáldájához, a Modemhez kapcsolódik. A szocialisták a majdan talán nem csak nevében létező Latinovits Színház mellett ezt az intézményt emelték szimbólummá a városvezetés átgondolatlan pénzszórásának szemléltetésére. Visszatérően és elég gyakorlottan támadják, néha nem is alaptalanul.