Polgárszeletelők

Tegnap 32 igen és 16 nem szavazattal elfogadták Debrecen idei költségvetését. Nadrágszíjat húz a város, mi egyebet tehetne? De biztos, hogy minden esetben jó nadrágon? Még most is vannak olyan területei a pénzelosztásnak, amik zavarossá teszik az összképet. Miért oda és miért jó ez nekünk, miért a városnak? E kérdést többen több helyen felteszik, a válasz gyakran egy makacs csakkal intéződik. Elfogadjuk. Csak a belső röhög hangtalan.

A tegnapi napból két részletet emelnék ki. Apró mozzanatai egy fontos döntés folyamatának. Önmagukban semmitmondóak, lényegtelenek. Mégis fontosak, mert pont ezek a kis semmik világítanak rá a debreceni belsősök zűrzavarára, a kisstílű politikai párbeszédre. Az országos közhangulat begyömöszölésére abba a városba, ami köztudottan híres arról, mennyire nem érdekli a más hangulat. Mindkét apróság Debrecen egyik legnagyobb pénzzabáldájához, a Modemhez kapcsolódik. A szocialisták a majdan talán nem csak nevében létező Latinovits Színház mellett ezt az intézményt emelték szimbólummá a városvezetés átgondolatlan pénzszórásának szemléltetésére. Visszatérően és elég gyakorlottan támadják, néha nem is alaptalanul.


A kultúra csak ritka esetben kifizetődő, de kell, mint a levegő. Megfulladnánk nélküle. A szükség viszont nem egyenlő a százmilliós adóforintok belülről erőszakolt elköltésével.  Zsiros Zsolt  a szocialisták képviseletében a költségvetés ellen emelt szót. Jokerként az imázsberuházások finanszírozásának átgondolását sürgette, kiemelve a Kölcsey Központot, a nem is létező Latinovits Színházat, amelyre üresen is egy vagyont költ évente a város. És a Modemet. Jelenleg -az új színház bizonytalan nyitási időpontjáig- Gulyás Gábor játszótere veszedelmesen sok pénzt visz el évente. Nem is kalkuláltak előre a túl magas fenntartási költségekkel -vallották be tavaly. Néhol értelmetlennek látszó, de szépen lepapírozott módon folyik a pénz az intézményből kifelé. A lyukakat az önkormányzat, vagyis az adófizetők tömögetik sziszifuszi munkával. Egyelőre sikerrel, néhány belső hang viszont már aggódva, suttogva jósol egy rossz forgatókönyvet, happy end nélkül. A sok pénzzel mindig az a baj, hogy egy idő után nem tudjuk, hová költöttük. Ha tudjuk, inkább nem valljuk be, miért vettünk a sótartó mellé egy vadonatúj konyhabútort is kiegészítőnek. Tény: a Modem az egyik legtöbbe kerülő veszteséges vállalkozása a városnak. Ettől még lehet rá szükség, de a belső pénzbűvészkedést már csak az tudja követni, aki igazán akarja. Vagy nem akarja, de tud róla. Ezzel nem állítom, hogy a Modem pénzei ellenőrizhetetlenek. A pletykák a túlfizetésekről és az átgondolatlan, szervezetlen kísérőköltségekről viszont tartják magukat.

Varga Zoltán csatlakozott párttársa mondandójához. Ő más aspektusból közelített a büdzséhez, a Modemet szinte csak kísérő fogásnak használva. Szerinte a költségvetés nem elég plebejus, a tervezet nem nézi, nem akarja látni azon polgárok problémáit, akik soha nem fognak eljutni a Modembe. Hol marad a kisemberek érdeke? -tesz fel költői kérdést, mielőtt megaláztatná magát. Halász János, mint a terület felelőse, azonnal visszacsapott a két képviselőnek. Tette mindezt a jól megszokott, felsőbb utasításra parancsolt stílussal. Gúnyos, vitára és épkézláb párbeszédre alkalmatlanná tévő modorával csupán azért válaszolt, hogy bele tudjon még rúgni az ellenfél dermedő tehetetlenségébe. A Modem nem kap állami támogatást, ahhoz képest országosan bizonyít -mondta. A bizonyítás már beteges kényszere a debreceni vezetésnek. A legek városává tenni Debrecent, kerüljön bármibe. Nem fog fájni. Ha igen, letagadják. Itt nincsenek fájdalmas dolgok, csak ha az állam fájdít. De még így is megmutatják. Csak tudnám, érteném, hogy kinek.

Halász ezzel nem fejezte be, pedig ennyi is elég lett volna. De nem tudta kihagyni a hirtelen elépottyant lehetőséget. Fejből szúrta az adatot és a döfést. A Messiások tárlatot 76 ezren látták, dörögte, köztük tízezer debreceni. Szeretné a szocialista párt, ha ennyi szavazója lenne a városban! -kontrázott előző statisztikájára az alpolgármester, aki egykoron az MSZMP-ben is ugyanilyen bátran hangoztatott véleményt. Csak nem így. Nem értem, mi köze a Modemnek a MSZP debreceni szavazóihoz. Akik igen kevesen maradtak, az biztos, ugyanakkor a gúnyos mondat nekik is szólt. Mint debreceni szó a nem igazi debrecenieknek. Hogy ez mennyire így van, azt csak Csaholczi Attila fideszes képviselő szavaiból értettem meg. Ő Varga Zoltánnak szólt vissza, mondandójába bújtatva valami burkolt célzottságot. Csaholczi szerint Varga csak ne beszéljen a debreceniek nevében. Legfeljebb azokéban, akik őt ténylegesen megválasztották. Több szerénységet, üzeni az ellenzéki pályatársnak.

Meghökkentő, megdöbbentő riposzt. Debrecent felosztják. Vannak azok, akik a népnyúzó pártra szavaznak és vannak akik nem. Utóbbiakat tekinti talán debreceninek, akiknek nevében beszélhet egy debreceni képviselő? Akkor vajon milyen csoportba tartoznak az előbbiek? Selejtek ők vajon, akik kisebbségbe szorulnak megítélés szerint saját városukban? És miként vélekedik Csaholczi képviselő úr az orbáni retorika lehengerlő alaptételéről, amely a Fidesz=Magyarország címet kapta, és mindent, amit a párt tesz, az ország nevében testesíti?

Nem lenne jó, ha Debrecenben beindulna az országos hangulat túlgerjesztésének szerencsétlen folyamata. Hamarosan új időszámítás kezdődik. Az előző tizenkét éve tart városunkban. Folyamatos lesz a múlt. A fideszes képviselő talán csak meg akarta alázni ellenfelét. Ez bizonyára sikerült is, véleménye szerint. A szavai mögött megbúvó sejtelmességet viszont nem lenne jó kézzelfoghatóan érzékelni. Nincs szükség polgárszeletelőkre. Csaholczi úrnak nem kell félnie a jövőtől. Akkor miért viselkedik úgy, mint aki fél?

Fisher-MagNet