Vége a kiskirályok uralmának?

Mélységesen egyetértek Orbán Viktor szavaival, nincs többé helye a kiskirályoknak ebben az országban.

"Az új rendszerben merünk nagy célokat kitűzni, az oligarchák régi szabályai érvényüket vesztik, a nemzeti együttműködés lesz mindennek a mércéje. A magáncélokat szolgáló politika napjai ma leáldoztak, és nem fogjuk hagyni, hogy még egyszer visszatérjenek. A magyarok megbuktatták a hatalommal visszaélő oligarchák rendszerét, és helyette új rendszert alapítottak; ez pedig a nemzeti együttműködés rendszere." 

Nagyon helyes, legyen így!
De akkor mit csinál mögötte az a szemüveges fickó?

Helyrecsúsztatás

Mire jó a Debbenet? Például arra, hogy rámutasson: nem kell ám szó nélkül lenyelni a hivatalos városi sajtó zagyvaságait. Főleg akkor nem, ha valaki az internet kapcsán beszél sületlenségeket. Olyanokat, amiket két perc (pontosan kettő) alatt buktattunk le. Belátták ezt a fészek melegében is. Ami kínos, az kínos. A Debrecen hetilapnál a múlt héten magát kellemetlen helyzetbe hozó kolléga aktuális helykitöltő írása (Játékszer) egy óvatos mea culpával kezdődik a ma megjelent számban.

Nyelvlecke

Magam részéről a kilencven százalékát visszaszívom minden dicsérő szónak, ami valaha is elhangzott tőlem a civishir.hu elnevezésű, magát függetlennek álcázó, valójában a rajongásba belekérgesedett, vad nyelvcsapásokkal operáló portállal kapcsolatban. A vezetésről rosszat le nem írnak, rendben. Kritizálni nem mernek, rendben. Ostobán álcázott lokálpatriotizmussal igyekeznek leplezni a helyi hatalom iránti csúcslojalitást, rendben. Erre viszont már nehéz mit mondani. Ez maga a színtiszta, önfeledt, felvállalt nyelvelés a másik alfelében. Ezt csak értékelni lehet. Minden tiszteletem.

Bő lével - Andrassew, Fábry, Kósa

Kikezdhetetlen, de bulvárosan manipulatív módszerrel élt a civishír.hu szerkesztője, amikor elhelyezte azt a kis semmitmondó érdekességet az oldalán. Andrassew Iván alázása kerül előtérbe. Persze úgy, hogy a szerkesztő ápolt keze tiszta marad közben. Nem állítanak semmit, nem írtak egy rossz szót sem. A végére még oda is tették azt a cuki mondatot, amiben nyomatékosítanak. Ők nem szólnak ehhez semmit, de mit szólnak vajon a Kedves olvasók? A Kedves Olvasók persze bekajálták a trükkösen felszolgált kaját, és elküldték Andrassew Ivánt a fenébe. Csak nem ilyen szépen.

Nem lennék képviselő

Megdebbentem. Megrémültem. Elcsodálkoztam. Felháborodtam a méltánytalanságon. Itt van városunkban három fideszes országgyűlési képviselő. A "Köszönjük Debrecen" 3 tenorja. Bántjuk őket nap mint nap, tokkal, tok nélkül. Azt vetjük a szemükre, mennyi pénzt harácsolnak össze. Milyen üzleti összefonódások vannak személyükkel kapcsolatban. Korrupciót, mutyit kiáltunk. Erre nyilvánosságra kerül a vagyonbevallásuk és kiderül a szörnyű igazság: ők a város legeladósodottabb emberei.

Saját szavaikkal: Hiányérzet

Boros József, a Hotel Óbester tulajdonosa a Kósát huszárként ábrázoló képről. 2010. január 26.

"A barátaim vannak a festményen és a polgármester úr, akivel tisztes, korrekt kapcsolatban vagyok. Egy ilyen képen azt gondolom, illik ott lennie Debrecen város első emberének, hiszen tett annyit a városért, hogy ezt megérdemli! A kép a szálloda családias jellegéről és nem Kósáról szól, de ha a város első embere hiányozna róla, akkor hiányérzetem lenne.

Kósa Lajos a művészetben

Nem kell bántani a hatalombarát milliárdost sem így, sem pedig így. Ez a dolog nem a pénzről szól. Nem is az alfelek nyalogatásáról. Ez művészet. Kósa Lajos napjainkra az egyik legnagyobb hatású személyiség lett, kinek szellemisége, kisugárzása, optimizmusa és töretlen hite a mozgalomban megihleti még a legcinikusabb és kiégettebb művészeket is. Festők, szobrászok, írók és zeneszerzők tucatjai merengenek reggeli kakaójuk vagy esti pálinkájuk fölött azon, hogyan kellene a géniuszt emberként, az embert géniuszként ábrázolni.

Nyálas a nyereg....

Igaza van a Basahalomnak, nem kell szépíteni a dolgot. Nevezzük nevén azt a szerencsétlen torzszülöttet, ami tegnap látott napvilágot. Nem emlékszem olyanra (pedig figyeltem), hogy a rendszerváltás utáni időszakban ilyen mértékű nyalás előfordult volna Debrecenben. Nem is nyalás ez, hanem szájba épített habverős turmixgép.
Teljes értetlenséggel állok a Kósa-freskó előtt. Azon túl, hogy valóban ezen röhög a fél ország, legyen a politikai beállítottság ilyen vagy olyan, ezen csak hahotázni lehet. Hogy egy vállalkozó milliókat adjon ki a polgármester és sleppjének festménybe örökítésére.