Útjára indult a legújabb cívis hírportál, a dehir.hu. Nem magánkezdeményezésről van szó, hanem a Városi Televízió újabb szárnypróbálgatásáról. A DTV honlapja ezzel egy időben megszűnt létezni. Legalábbis abban a formájában, amely inkább a múlt századot idézte, semmint 2010-et. Szerencsére már nem elérhető, csak a dehir.hu egyik menüpontja csupán.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Cívishír. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Cívishír. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. 03. 25.
2010. 02. 13.
Nyelvlecke
Magam részéről a kilencven százalékát visszaszívom minden dicsérő szónak, ami valaha is elhangzott tőlem a civishir.hu elnevezésű, magát függetlennek álcázó, valójában a rajongásba belekérgesedett, vad nyelvcsapásokkal operáló portállal kapcsolatban. A vezetésről rosszat le nem írnak, rendben. Kritizálni nem mernek, rendben. Ostobán álcázott lokálpatriotizmussal igyekeznek leplezni a helyi hatalom iránti csúcslojalitást, rendben. Erre viszont már nehéz mit mondani. Ez maga a színtiszta, önfeledt, felvállalt nyelvelés a másik alfelében. Ezt csak értékelni lehet. Minden tiszteletem.
2010. 02. 11.
Bő lével - Andrassew, Fábry, Kósa
Kikezdhetetlen, de bulvárosan manipulatív módszerrel élt a civishír.hu szerkesztője, amikor elhelyezte azt a kis semmitmondó érdekességet az oldalán. Andrassew Iván alázása kerül előtérbe. Persze úgy, hogy a szerkesztő ápolt keze tiszta marad közben. Nem állítanak semmit, nem írtak egy rossz szót sem. A végére még oda is tették azt a cuki mondatot, amiben nyomatékosítanak. Ők nem szólnak ehhez semmit, de mit szólnak vajon a Kedves olvasók? A Kedves Olvasók persze bekajálták a trükkösen felszolgált kaját, és elküldték Andrassew Ivánt a fenébe. Csak nem ilyen szépen.
2010. 01. 20.
Szarhányók
Még mindig téma az EKF-pályázat. Még mindig az EKF-pályázat a téma. Nem nyugszunk, nem felejtünk. Nincs bocsánat! -üzeni néhány elbuzgult. Fórumokon anyáznak, utcán sziszegnek megvetően. Van városunkban olyan portál, amely sportot űz abból, hogyan lehet minél sűrűbb nyállal leköpni, megalázni, kigúnyolni a pécsi eseményeket. Az oldal szerkesztő asszonya még Miskolcot is belekeverte a nagy harákolásba, gyalázva, gyomorsavat sikítva, amikor megírta az utóbbi idők legnevetségesebb jegyzetét, ami hazai pályán tollnokból dühként kifröccsent. Kollégái alig győzik vicsorával tartani az iramot. De iparkodnak, megpróbálva túllihegni a bajnokot.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)