A hónap képe - Keresztlevétel

Az MTI fotója

Szarhányók

Még mindig téma az EKF-pályázat. Még mindig az EKF-pályázat a téma. Nem nyugszunk, nem felejtünk. Nincs bocsánat! -üzeni néhány elbuzgult. Fórumokon anyáznak, utcán sziszegnek megvetően. Van városunkban olyan portál, amely sportot űz abból, hogyan lehet minél sűrűbb nyállal leköpni, megalázni, kigúnyolni a pécsi eseményeket. Az oldal szerkesztő asszonya még Miskolcot is belekeverte a nagy harákolásba, gyalázva, gyomorsavat sikítva, amikor megírta az utóbbi idők legnevetségesebb jegyzetét, ami hazai pályán tollnokból dühként kifröccsent. Kollégái alig győzik vicsorával tartani az iramot. De iparkodnak, megpróbálva túllihegni a bajnokot.

Majommalom

Belső körökben gyakran téma az új, talán valamikor meg is nyíló színház, ami a Latinovits nevet fogja kapni a keresztségben. Ha fogja. Egyre több az olyan hang, amely nem erről beszél. Miért éppen Latinovits? Miért nem Mensáros László? Feltétlenül színészről kell-e elnevezni az épületet? Esetleg Szabó Magda? Vagy valaki más, oly sok kiváló tudós, író, költő fordult meg itt a régebbi időkben. A vita egyre hangosabb, megosztva a belsős urakat, hölgyeket is. Van, ki nem akarná a színészkirály nevét városunk közintézményének kapuján látni. Homályosan céloznak arra, hogy van már egy Latinovits elnevezésű színjátszó hely, Veszprémben, ahol éppen testvére, Bujtor István játszotta végső, értelmetlen és korai tragédiáját. A valós ok inkább Latinovits néha nem túl hízelgő véleménye lehet az itteni mentalitásról, melyet távozása után nem rejtett véka alá. Minden tisztelete és köszönete ellenére.

SMS a Naplónak

Megdöbbentő, hogy még mindig akadnak olyan polgártársak, akik zsigerből gyűlölik Pécs városát. Az indok nyilvánvaló: Debrecen helyett az kapta meg az EKF 2010 címet. Pedig most már fideszes az ottani vezetés is, a gyűlölet elméletileg csak a szocialistákra vonatkozott, immáron szeretjük a pécsi fővároskodást. Az itteni vezetőség is akkor fejezte be az éles kritizálást, amikor Páva letarolta az ottani MSZP-t. Mari talán lemaradt egy kicsit a hivatalos verziótól, de az is lehet, hogy komolyan gondolta, amit felháborodásában írt a Hajdú-bihari Naplónak smsben. Akár így, akár úgy történt, alaposan összekeverte a lokálpatriotizmust az önmagyarázó irigységgel.

Már csak az a kérdés, mit fog smsezni Mari, amikor megtudja, hogy a képek egyébként is lekerülnének helyükről és ládákba lennének csavarva, amikor az idén felújítják belülről a Déri múzeumot? Még szerencse, hogy a felújítási munkálatok alatt éppen Pécs óvja majd őket. Sok tízezer ember nagy örömére. Mari szerint a jövő nemzedék és városunk rovására.