Kenyeret nem, cirkuszt igen...

Az önkormányzat új költségvetése sok téren igencsak szigorú, számtalan helyen össze kell húzni a nadrágszíjat. "Az intézményeket 2010-ben – a tavalyihoz képest – 1,7 milliárd forinttal kevesebbel támogatja az önkormányzat, ugyanakkor az általános tartalék sorában (félmilliárd helyett) 400 millió forint van. A város csökkenti a működési költségeit, s a korábbiaknál több mint 2 milliárd forinttal kevesebb támogatást ad a tulajdonában lévő gazdálkodó szervezeteknek és az intézményrendszerének." Az állami források apadásával indokolják a kényszerlépéseket. Ha fentről már csak csordogál, a sajátból inkább nem is cseppen. Nincs miből, tárják szét kezüket. Szigorítás, mutatnak legfelülre. Sajnáljuk, vetik oda legalulra. Mi is.

Főleg azért, mert ha jobban szétnézünk, láthatjuk: nem minden terület szenvedi meg a szorító pénztelenséget. Debrecen imázsberuházásai tovább folytatódnak. Van olyan, melyet kényszerűségből kell fizetni. Az épülő (?) színház hatalmas bérleti díját például. "Kultúrára ebben az évben 4,5 milliárd forint jut, amely tartalmazza a Modem és az új színház esedékes törlesztő részleteit is (1,4 milliárd forintot)." Vagy a pályázatokban vállalt kötelezettséget, azokkal tovább már tényleg nem csúszhatnak. "A beruházások volumene 6 milliárd forint, ezek legtöbbje azonban (ISPA csatornázási program, 2-es villamos, belváros-rekonstrukció) olyan áthúzódó beruházás, amely nem végezhető el máskor."

Az olyan esetek, mint a MODEM 42 milliós kivetítője, más tészta. Ha valaki pénztelenségről kiabál, közben ilyesmire van anyagi fedezete, az nem vehető komolyan. De bukkanhatunk itt egy kiragadott érdekességre. Jellemző példa, azért választottuk ezt. Ugyanaz az önkormányzat, amelyik beszünteti a méltányossági segélyek folyósítását az ápolásra, 2010-ben megtámogatja a XIX. Hőlégballon Világbajnokságot. Tízmillió forinttal. Itt rendezik, a pályázatot még 2008-ban nyújtottuk be, a miénk. Hogy mekkora bevételt hoz majd a városnak, arról nincsenek pontos információk, becslések. Vélhetően nem zarándokolnak majd százezres tömegek a látványosság miatt hozzánk, nem költik helyi üzletekben pénzüket ugyanennyiért.

Hőlégballonozni klassz dolog. Debreceni rendezésnél szó szerint felemelő. Nem vitatni vagy elvenni szeretném a debreceni és országos hőlégballonosok érdemeit. Csak furcsa egy kicsit ez az egész. Hogy arra van, a rászorulóknak meg nincs. Méltányosságból.

Persze nem is az erre szánt tízmillió forint húzná ki a csávából a Debrecen városát, az embereket, intézményeket. De ha megkapirgáljuk a dolgok felszínét, a mutatványos rendezvények és projektek egész sora bukkan elő. Itt tízmilliós támogatással, ott kevesebbel, amott többel. Csupa olyan, amely nem létszükséglet, nem kiemelten fontos. Nem úgy, mint a debreceni önkormányzat egykori ígérete: mindig segíteni fog bajba jutott polgárain. Kenyér nincs, cirkusz van. Sok lufival.

Olyan ez, mint a sivatagban eltévedt ember, aki már a szomjhalál szélén vonszolja magát, amikor rátalálnak. De ahelyett, hogy megitatnák, a tűző napon, forró homokon a szökőkutakról vetítenek neki filmet. Közben aggodalmas arccal mondogatják a haldoklóknak: vizünk az nincs, de ugye jól szórakozik?

Fisher-Pannóca-MagNet