A legcukibb debreceni gerilla kultúr-reklám

Sajnos csak most vettem észre, hogy a kiállítás már véget ért :(

Paint + Arial + Caps lock = RULEZ

Aczél Géza letépte Halász János állkapcsát - állhír

Egy hete nyílt meg a 84. ünnepi könyvhét Debrecenben, a Modemben tartott megnyitó eseményen felszólalt a városunkból elszármazott Halász János kulturális ügyekért felelős államtitkár, majd őt követte Aczél Géza az Alföld folyóirat főszerkesztőjének beszéde. Ám ez már annyira nem kötötte le az államtitkár úr figyelmét, inkább a plafonon rohangászó legyeket bámulta, ezért hogy figyelmeztesse az illetlenségre, Aczél előbb gyengéden megcirógatta Halász füle tövét.

Majd Aczél Gézánál hirtelen betelt a pohár és mérgében letépte Halász János állkapcsát!

Percperec - Kritikán alul

Színházban jártam. A büfében két újságíró beszélgetett. Az egyik már a sokadik pohár borát fogyasztotta. A másik megkérdezte:
- Nem te írod a kritikát?
- De.
- És nem nézed? Már elkezdődött.
- Nem. Tudom, hogy mit kell írnom róla. Ahhoz meg nem kell látnom.

Percperec - A srác a szomszédból

Kölyökkorunkban sokat járkáltunk együtt. Már akkor bele volt hülyülve a színház világába. De gondolta a fene, hogy ez lesz belőle. Egy mondata megragadt bennem. Nem különleges mondat volt, nem a későbbi (mai) zsenigyerek beszélt belőle, nem akart el sem gondolkodtatni vele. Csak úgy mondta, két slukk cigi között, amit úgy szívott, hogy közben résnyire szűkült a szeme.

Fanyar humor

Kósa Lajos ki szeretne törni a bulvárművészetből. Van valóságalapja a kényszernek, az utóbbi hónapokban Debrecen főleg a polgármester alakján át hívta fel magára a figyelmet. Művészeti téren is. A Modem mellszobra után a Huszár Tanya Hotel freskóján szórakoztak mindenfelé a művészetkedvelők. Mindkét esetben Kósa Lajos lett megörökítve, nem csoda, ha szívesen nyit meg olyan kiállítást, ahol nem ő a központi figura. Tévedés: nincs olyan kiállítás.

Kósa Lajos a művészetben

Nem kell bántani a hatalombarát milliárdost sem így, sem pedig így. Ez a dolog nem a pénzről szól. Nem is az alfelek nyalogatásáról. Ez művészet. Kósa Lajos napjainkra az egyik legnagyobb hatású személyiség lett, kinek szellemisége, kisugárzása, optimizmusa és töretlen hite a mozgalomban megihleti még a legcinikusabb és kiégettebb művészeket is. Festők, szobrászok, írók és zeneszerzők tucatjai merengenek reggeli kakaójuk vagy esti pálinkájuk fölött azon, hogyan kellene a géniuszt emberként, az embert géniuszként ábrázolni.

Vizet prédikál

Szemrehányó, dühös jegyzet jelent meg a pénteki Hajdú-bihari Napló nyomtatott és online felületén. A szerző azon háborog, mennyire eluralkodott mindennapjainkban a kultúrmocsok, a szemét, a "móunika sóu" és társai. Mindez elsősorban nem a szemét tálalóinak, hanem fogyasztóinak a bűne.
"De senki ne ringassa magát tévhitbe, hogy a kereskedelmi televíziók műsorszerkesztőit kárhoztatnám! Nekik a nézettség diktál, ön voksol, kedves néző, a kultúrszemétre."
Ezzel maximálisan egyet tudnánk érteni. Ha. Ha nem éppen a Haon oldalán jelent volna meg a mocsok elleni küzdelemre való figyelmeztetés. Ha nem éppen az a felület kínálna meg bennünket ezzel, ahol a bulvár és a nevetséges hirdetések tengerében nagyítóval kell észrevenni valamilyen normális vonatkozású hírt.

Abszurd, hogy pont a haon.hu-n olvashatunk ilyen jellegű véleményt. Negyed 11-kor olvastam a mérges jegyzetet az oldalon. Éppen ez volt vezető hírnek felrakva:

Nincs kérdés. Nagyon indokolt az írás, a düh is őszintének hat. Senki ne ringassa magát tévhitbe, hogy a haon.hu szerkesztőit kárhoztatnám! Nekik a kattintás diktál, ön voksol, kedves olvasó, a szemétre.

Profán vágott imázs

Bajban a Modem. Persze csak anyagilag, mondják, pletykálják. Művészeti szempontból dübörög az imázspuma, visszhangzik a némított taps. A közgyűlésen már szóba került a pénznyelő óriáscsarnok finanszírozási problémája. A baj maradt, de a 2010-es üzleti tervet komolyabb ellenkezés nélkül nyelte le a testület.

Pannóca sorait olvasva: nincs válság, a Modemnél nincs. Ilyen merészen csak ott áraznak, ahol biztosak az anyagi számításokban. A jegybevétel és egyéb szolgáltatások fedezik a létesítmény bevételének hatvan százalékát. Ezt mondja Kósa Lajos. Hisszük. Csak nem érteni, mire akkor a nagy szomorkodás az állami támogatás hiánya miatt. Mi az a maradék negyven százalék? Semmi. Büszkén termeli ki adózó városunk. Dacból vághatjuk vele szemen a haldokló kormányt.

Mocskos Drága Modem

Sok kiállítást láttam már a Modemben. Bár túl kicsi a hely és elég kevés a kortárs munka benne, mindenesetre örülök, hogy egy ilyen kis fénysugár belógott valahogy ebbe a városba. A Bukta Imre kiállítás, a Kis magyar pornográfia, a Blue Noses, a Szocreál, Aba-Novák, mind nagyon tetszettek, nagy élmény volt.
Most is érdekelne a Banánköztársaság, és a jövőhéten induló két új kiállítás is, de még művészetbarát emberként is elrettentenek a jegyárak, szerintem ez már a középosztálynak sem megfizethető. Hétvégén a kombinált teljes árú jegy 3500 Ft, a diák 1700 Ft. Pont. Ezt most emésztgessük pár másodpercig!
Ez Magyarországon, de még világviszonylatban is drágának számít. Budapesten a nagy múzeumokban általában a teljes árú jegy kerül annyiba, mint nálunk a diák. Jobb helyeken ingyenes napok is vannak.

Összehasonlításként:

Majommalom

Belső körökben gyakran téma az új, talán valamikor meg is nyíló színház, ami a Latinovits nevet fogja kapni a keresztségben. Ha fogja. Egyre több az olyan hang, amely nem erről beszél. Miért éppen Latinovits? Miért nem Mensáros László? Feltétlenül színészről kell-e elnevezni az épületet? Esetleg Szabó Magda? Vagy valaki más, oly sok kiváló tudós, író, költő fordult meg itt a régebbi időkben. A vita egyre hangosabb, megosztva a belsős urakat, hölgyeket is. Van, ki nem akarná a színészkirály nevét városunk közintézményének kapuján látni. Homályosan céloznak arra, hogy van már egy Latinovits elnevezésű színjátszó hely, Veszprémben, ahol éppen testvére, Bujtor István játszotta végső, értelmetlen és korai tragédiáját. A valós ok inkább Latinovits néha nem túl hízelgő véleménye lehet az itteni mentalitásról, melyet távozása után nem rejtett véka alá. Minden tisztelete és köszönete ellenére.

SMS a Naplónak

Megdöbbentő, hogy még mindig akadnak olyan polgártársak, akik zsigerből gyűlölik Pécs városát. Az indok nyilvánvaló: Debrecen helyett az kapta meg az EKF 2010 címet. Pedig most már fideszes az ottani vezetés is, a gyűlölet elméletileg csak a szocialistákra vonatkozott, immáron szeretjük a pécsi fővároskodást. Az itteni vezetőség is akkor fejezte be az éles kritizálást, amikor Páva letarolta az ottani MSZP-t. Mari talán lemaradt egy kicsit a hivatalos verziótól, de az is lehet, hogy komolyan gondolta, amit felháborodásában írt a Hajdú-bihari Naplónak smsben. Akár így, akár úgy történt, alaposan összekeverte a lokálpatriotizmust az önmagyarázó irigységgel.

Már csak az a kérdés, mit fog smsezni Mari, amikor megtudja, hogy a képek egyébként is lekerülnének helyükről és ládákba lennének csavarva, amikor az idén felújítják belülről a Déri múzeumot? Még szerencse, hogy a felújítási munkálatok alatt éppen Pécs óvja majd őket. Sok tízezer ember nagy örömére. Mari szerint a jövő nemzedék és városunk rovására.

Polgárszeletelők

Tegnap 32 igen és 16 nem szavazattal elfogadták Debrecen idei költségvetését. Nadrágszíjat húz a város, mi egyebet tehetne? De biztos, hogy minden esetben jó nadrágon? Még most is vannak olyan területei a pénzelosztásnak, amik zavarossá teszik az összképet. Miért oda és miért jó ez nekünk, miért a városnak? E kérdést többen több helyen felteszik, a válasz gyakran egy makacs csakkal intéződik. Elfogadjuk. Csak a belső röhög hangtalan.

A tegnapi napból két részletet emelnék ki. Apró mozzanatai egy fontos döntés folyamatának. Önmagukban semmitmondóak, lényegtelenek. Mégis fontosak, mert pont ezek a kis semmik világítanak rá a debreceni belsősök zűrzavarára, a kisstílű politikai párbeszédre. Az országos közhangulat begyömöszölésére abba a városba, ami köztudottan híres arról, mennyire nem érdekli a más hangulat. Mindkét apróság Debrecen egyik legnagyobb pénzzabáldájához, a Modemhez kapcsolódik. A szocialisták a majdan talán nem csak nevében létező Latinovits Színház mellett ezt az intézményt emelték szimbólummá a városvezetés átgondolatlan pénzszórásának szemléltetésére. Visszatérően és elég gyakorlottan támadják, néha nem is alaptalanul.

Köd/Szurkáló

Az utóbbi évek legérdekesebb közgyűlésére számíthatunk holnap. Ha minden igaz, MagNet kolléga ott lesz, véleményezi majd az elhangzottakat, Szélesnyelv pedig mindenáron twitteren akarja közvetíteni az eseményt. (Majd feltesszük ide, twitteren nem tolonganak még a követők.) Lássuk az engem legjobban érdeklő előzetest. Lehetne szépíteni a dolgot, de egyszerű a képlet: a város anyagilag, hasonlóan az országos átlaghoz, nagy bajban van. Az álcázásra és kozmetikázásra kijelölt emberek teszik a dolgukat, jól vagy rosszul. Többnyire jól, mert kifelé sikerül felsminkelni a tökéletes rend és nyugalom látszatát. De ennél nem több. A probléma, a pénz hiánya megmarad, csak nem látszik a púder vastag rétege alatt olyan nyilvánvalóan, mint egyéb helyeken.