Kósa Lajos reppel kicsit

Szabadon rohad a tér

Volt egyszer egy debreceni szabadtéri színpad. Ott a Nagyerdőn-Parkerdőn, a fák között. Generációk sora szórakozott arrafelé, egészen a múlt század első harmadától az új évezred elejéig. Nagyjainknak sikerült ezt is szétverni. Megvárni a teljes pusztulást. Lezülleszteni. Semmivé tenni. Romhalmazt csinálni belőle. Pedig nem nyúltak hozzá egy ujjal sem. Na, éppen ez az.

Majommalom

Belső körökben gyakran téma az új, talán valamikor meg is nyíló színház, ami a Latinovits nevet fogja kapni a keresztségben. Ha fogja. Egyre több az olyan hang, amely nem erről beszél. Miért éppen Latinovits? Miért nem Mensáros László? Feltétlenül színészről kell-e elnevezni az épületet? Esetleg Szabó Magda? Vagy valaki más, oly sok kiváló tudós, író, költő fordult meg itt a régebbi időkben. A vita egyre hangosabb, megosztva a belsős urakat, hölgyeket is. Van, ki nem akarná a színészkirály nevét városunk közintézményének kapuján látni. Homályosan céloznak arra, hogy van már egy Latinovits elnevezésű színjátszó hely, Veszprémben, ahol éppen testvére, Bujtor István játszotta végső, értelmetlen és korai tragédiáját. A valós ok inkább Latinovits néha nem túl hízelgő véleménye lehet az itteni mentalitásról, melyet távozása után nem rejtett véka alá. Minden tisztelete és köszönete ellenére.

Polgárszeletelők

Tegnap 32 igen és 16 nem szavazattal elfogadták Debrecen idei költségvetését. Nadrágszíjat húz a város, mi egyebet tehetne? De biztos, hogy minden esetben jó nadrágon? Még most is vannak olyan területei a pénzelosztásnak, amik zavarossá teszik az összképet. Miért oda és miért jó ez nekünk, miért a városnak? E kérdést többen több helyen felteszik, a válasz gyakran egy makacs csakkal intéződik. Elfogadjuk. Csak a belső röhög hangtalan.

A tegnapi napból két részletet emelnék ki. Apró mozzanatai egy fontos döntés folyamatának. Önmagukban semmitmondóak, lényegtelenek. Mégis fontosak, mert pont ezek a kis semmik világítanak rá a debreceni belsősök zűrzavarára, a kisstílű politikai párbeszédre. Az országos közhangulat begyömöszölésére abba a városba, ami köztudottan híres arról, mennyire nem érdekli a más hangulat. Mindkét apróság Debrecen egyik legnagyobb pénzzabáldájához, a Modemhez kapcsolódik. A szocialisták a majdan talán nem csak nevében létező Latinovits Színház mellett ezt az intézményt emelték szimbólummá a városvezetés átgondolatlan pénzszórásának szemléltetésére. Visszatérően és elég gyakorlottan támadják, néha nem is alaptalanul.

Köd/Szurkáló

Az utóbbi évek legérdekesebb közgyűlésére számíthatunk holnap. Ha minden igaz, MagNet kolléga ott lesz, véleményezi majd az elhangzottakat, Szélesnyelv pedig mindenáron twitteren akarja közvetíteni az eseményt. (Majd feltesszük ide, twitteren nem tolonganak még a követők.) Lássuk az engem legjobban érdeklő előzetest. Lehetne szépíteni a dolgot, de egyszerű a képlet: a város anyagilag, hasonlóan az országos átlaghoz, nagy bajban van. Az álcázásra és kozmetikázásra kijelölt emberek teszik a dolgukat, jól vagy rosszul. Többnyire jól, mert kifelé sikerül felsminkelni a tökéletes rend és nyugalom látszatát. De ennél nem több. A probléma, a pénz hiánya megmarad, csak nem látszik a púder vastag rétege alatt olyan nyilvánvalóan, mint egyéb helyeken.