Fapótlás debreceni módra

Miután kinyesték az összes fát a Csokonai Színház mellől, ezt az ízléses megoldást sikerült kitalálni.

Himnuszfelejtő

Sokan égették már le magukat a Himnusz szavalásával, éneklésével. Elég Vikidál Gyulára, szegény Bubik Istvánra vagy a legkínosabban teljesítő Király Lindára gondolni. Ez semmit nem von le az előadók elismert értékeiből, de nagyon kellemetlen. Lehet borzalmasabb egy színész vagy énekes számára, ha közönség előtt belesül a Himnuszba, a Szózatba, a Nemzeti dalba? Aligha. Ünnepelt, sztárnak kikiáltott művészeknél még kegyetlenebb. A bélyeg rajtuk marad, ezt nem felejti a közönség. Pedig van ilyen. Most éppen a Csokonai Színház egyes számú aktorával, Trill Zsolttal esett meg.

Percperec - Kritikán alul

Színházban jártam. A büfében két újságíró beszélgetett. Az egyik már a sokadik pohár borát fogyasztotta. A másik megkérdezte:
- Nem te írod a kritikát?
- De.
- És nem nézed? Már elkezdődött.
- Nem. Tudom, hogy mit kell írnom róla. Ahhoz meg nem kell látnom.

Köd/Szurkáló

Az utóbbi évek legérdekesebb közgyűlésére számíthatunk holnap. Ha minden igaz, MagNet kolléga ott lesz, véleményezi majd az elhangzottakat, Szélesnyelv pedig mindenáron twitteren akarja közvetíteni az eseményt. (Majd feltesszük ide, twitteren nem tolonganak még a követők.) Lássuk az engem legjobban érdeklő előzetest. Lehetne szépíteni a dolgot, de egyszerű a képlet: a város anyagilag, hasonlóan az országos átlaghoz, nagy bajban van. Az álcázásra és kozmetikázásra kijelölt emberek teszik a dolgukat, jól vagy rosszul. Többnyire jól, mert kifelé sikerül felsminkelni a tökéletes rend és nyugalom látszatát. De ennél nem több. A probléma, a pénz hiánya megmarad, csak nem látszik a púder vastag rétege alatt olyan nyilvánvalóan, mint egyéb helyeken.