-No, parasztyai! -mongya a Kerál baráccságosbó. - Dógozni is kéne egy kicsinyét. Mingyá itt a Vezírválasztolás, onnét nemsoká a Kerálválasztolás. Kő a nípnek valami igéretessíges ís. Valami méétó, valami magasztoson gyönyörűsíges, valami igazian berodalmi, kerálos.
Vakarentott fejin egggyet a nígy. Mit kéván most a Kerál? Ásít a kencstár, egir zizeg benne, nem arany csörreg. Csend vót, csak a sercegís hallaccóda, a nagy vakarások mia. A Kerál meg néze, vára, oszt köpe:
-Észt nem osztyák? Hunnan szalajtották keetek? Tanács kő, várok. Ípíccsünk-é megén valami órjást?
Megvekkent févve az eggyik fűnemes, neve Jaanos:
- Kerálom! Nem jáu. Nincs rája fedezés. Hiteet hiteere pakótunk. Reákenytük a Legfessőbb Keráli Pízosztóra a hejányt, ám kockás zatos lenne megént egy naaagy beruha.
Nízett a Kerál.
- Nincsen itten kockás zat! Kanpán van! Ha aszondom megcsinyájjuk, akkó megcsinyájjuk! Világos vagy csapassam lefele a titkolózós banykszámládat?
Megejedt Jaanos.
- Nema! Csak aztat nee! Megcsinyájjuk, megcsinyájjuk.
- No, akkó nyillik a fűkagyláum. Mongyák az urak, mi légyen? Mivee kápráltassuk el a nípet, amijé dicsíteni fog minket?
Betippent ippig a Kerálné, aki a Negyszegletes Dráma Egybesületbő irkezett. Hallotta a beszídet, esmerte urát. Aszongya:
- Ípiccsé nékik metráút!
Csend evé magát fejekbe. Metráu. Ijjenre senkise gondót. A Kerálné folyomásolta tovább:
- Ha a büdösöknek jáá, nékünk mí ne jáána? Ípiccsé metráút, oszt nevezzed huszonnyócasnak! Hagy irigykeggyenek odafe, messzi pestijek!
Ekkó méá csak meghőbődült a három fűnemesse a Kerálnak. Támatt hangorkáá, csak azt nyüstőtik, nincsen erre pízmag, hitel meg má csak nem kén, me mostan es má huszonakáhány melljárd közeli az állapotya, egy ijjen metráu meg má romba dűtené a Berodalmat. Ojjan sok píz.
Haagatott, haagatott eddég a Kerál zótánnya, a leghívebb tanácsnyok. A hertelen perpitvarba eccer csak béüvőt:
- Magosvasút, nem metráú!
Níztek rá, mint valamely hüjjére. A Kerál csak pislontott, oszt entett a zótánnynak, haagattya, csak mongya, mongya!
A zótánny meg beszít:
- Kerálom. Nem kee idemá semmi nagy ípület. Van má Faurum, Fű niksz, Könnytár, Fű tír, Modeny, megegyibb, leszen Apollaú, fűdaalatti botanyikus gardeny, leszen színe-háza nípednek. Nagybú van má elig. Mostan nagy légyen az ötlet! Magosvasút! Az ke ide! Píz, az nincsen reá. Se baj. Úccsem kíszül el a soha. Csak bejelentyük a nípnek, hogy lészen. Meg elkezggyük ípíteni, lássa a barmaja, mink nem az ájerba pofázolunk. A Kerálnénak igaza vagyon, meg kő mutogatni a pestijeknek, ez a Berodalom az idvezítő, ez a Kerál a Kerál. Mingyá gyünnek a választolások. Csak annyi dógunk, hogy tígedet, meg a megetted állomaasozó erűket nyerelemre segíccsük. Igéjjé a nípnek Magosvasútat, százat, ezeret, oszt nízzed majd, mellen hálásak! Mee írteni semmit nem fognak a dologbú, de emmá az ű gongyuk. Mink csak elterjesztyük, hogy lészen Ketrecenybe magosvasút, oszt csak nízzed, hogyan fognak imádani Tégedet!
A Kerál gondót nígyet. E mekkora etlet!
- Csinyájjátok! - entett kegyelmesen.
A Magosvasút prodzsekk
Oszt úgy es lett. A zóttány bejelezte a nípnek, hogy Ketrecenybe magosvasút leend. A níp meg megőrűt ennek. Hogy lesz nekije magosvasút. Nehany szerencsítlen ugyan kitátogatta pofájóját, hogy minek egy ekkorka Berodalomba magosvasút. Nem kő-e másba a píz? Ezeknek gyósan, ütemezetten befogták a pofázós likát, a szokásos móccerekkel, mint zsarolya, fennyegetős, csalággyukkal való irgudburgud.
De a többijek csak ámútak, mecsodát tanát ki a Kerál. Níztik, nízegettík az ípülő magost, oszt íszre se vették, hogy eccercsak lejállt a prodzsekk. Mer a zóttány úgy tanáta ki. Hogy nem lesz abbú semmi, csak kanpánilag. Amég a Kerált meg nem izmosíttyák a Kerálságában. De ebbű a níp csak azt nízte, mellyen faszagányos ketrecenyi alattvalúnak bódogságozni.
A Kerál meg vígiggondóta. Oszt ketalááta. Ha mán eekezdtik, meg is csinyájják. Nehány hú, oszt új lészen a feje delem a Pógár Hazába. Egért ű mán stadijonyt, meg kóbászbú körítést. Erre es csak csorrangat majd kőccsígvetís. Virágozzík sokájig! Mee mán a Kerál nem engedett. Neki kelletett az a magosvasút. A Keráli Magosvasút. Nem csak kanpánbú, hanem igazilag es.
- Ha eekeztük, bejis fejjezük. Örvengyen a níp! Ípíccsétek főő egíszen. A píz es megleend majd, ha megnyerintettük magonk a választoláson! Addeg es kírjetek pízt a hitelesektű! - mondgya a zóttánnyának, kinek meg a segge es besápatt a szavajin. Dejezt a Kerál mán nem látta. Annyira nízegette a látványos tervejit.
Sej, megbikkant bezon a Kerál lelke, míg a könyve es maadnem kicsorrant a nagy meghatóccságtó. Hogy megjelent elibe a kíp: a Kerál meg az Magos vasút. Oszt mongya:
-Puccsancsanak csak a főd alá a pestijek, mennyenek a nígyes metráúba, alagozzanak, ha ettő többeknek gondojják magok. Mink emekedünk, fee, a fehők fölibe, fee, a Nap fölibe, mink nem lefele mászunk, mink bircekre hágunk! Ez a mi rendelísünk. Há mekkora csuda lesz a, mikó vigiszánkázok odafee, oszt lenízek a nípre. Oszt nekem integetnek alant. Mecsoda bódogság leszen nekik!
Kong-Kornél
Az elűzű mese
Egyre betegebb! Fasza! Már várom a következőt! :D
VálaszTörlésCsak vigyázni a viccel, a végén még megteccik nekik az ötlet, oszt tényleg lesz magosvasút.
VálaszTörlés