Mesék Ketrecenből - A Magosvasút prodzsekk

Himmegve tehenkedett trónszíkin a Kerál. A Berodalom jáu van, az imádzs dibereg, a níp, az istenmegádotta, a meg egyenest elalé a gyönyőőtű. Valami csak nem vót jáu a Kerálnak. Fógatta magát, fógatta, há eccer eszibe ment. Megvaa! Há má negyed íve, hogy nem attunk haszonytalan beruházolást az émböröknee! Nosza, béhivatta fűnemessejit, számuk szerint hármontot, mint a mesébe. Mellijük hítta zótánnyát, ki tudománja szerint értette móggyát, hogyan dugdossa lefeli a gigákon a Kerál ötletelísit.

Mesék Ketrecenből - A Faszernyeteg

Hó vót, hó nem vót, vót egy Berodalom, annak meg egy kerála. A Berodalom szípen gyarapodott, hozták is, vitték is a pízt. Hogy hunnan, ki tuggya? Vót, amire a Kerál kőteni akart, nem vót, amire nem. A pógárok jómódban vótak, teet tőtikére meg Berodalmi Tíví elűfizetésre, oszt jónapot. Ecce híre gyütt a palotába, hogy egy ménkű szernyeteg lúg egy fárú, ippig a Nagy Híd alatt. Fehír oszt kít feje van. Ennek fele se trífa, hejába esik kévül a Beevároson a Nagy Híd, meges csak a Berodalom rísze. A Kerál magáho entette nemeseit, tanácsnokjait, zótánnyait.