Csak bekopogtattak...

...pedig kint van a felirat, hogy ne tegyék. Én ostoba meg ajtót nyitottam. Ott áll a srác, oldalán a csaj. Zsíros haj, szemüveg, néhány kósza pattanás. Az a  mosoly, amitől azonnal ideges leszek. Hittérítők, ügynökök, használtautó-kereskedők vigyora. Ez politikai volt. Mondja a párt nevét, aztán: - Jöttünk az ajánlószelvényért.
Mintha hívtam volna őket, ablakból üvöltöttem volna, hogy halló, jöjjenek, jöjjenek, szabadítsanak meg a cédulámtól, mert harap! Mintha a sajátjáért jött volna, amit én csak megőriztem néhány napra.

Szerencse, hogy vidám hangulatomban találtak. Olyan rakott krumplit csináltam éppen, amilyet tíz évben csak egyszer. A főzés a rosszkedv legjobb ellenszere. Nekem nem volt rossz kedvem. Játsszunk! Hátrafordultam, beüvöltöttem az üres lakásba:
- Gyere ki, verjen meg az átok, érted jöttek!

A kis szemüveges a csajjal semmit nem reagált. Nem esett le nekik. Mosolyogtam udvariasan, mindjárt jön, csak készülődik. Akkor kezdett gyanút fogni az aktívka:
- Kicsoda?
- Hát a cédula. Érte jöttél, nem?
Elpirult, ilyesmire nem készült fel. Én meg egyre jobban élveztem.
- Egy pillanat, mindjárt hozom, csak duzzog. Nem nézhetett tévét, ilyenkor hisztizni szokott.

Ráhajtottam az ajtót a két döbbentre, besurrantam a konyhába. Ugrálva dübögtem néhányat a padlón, közben egy fakanállal csapkodtam a pultot, mellé jó hangosan kiabálva:
- Érted jöttek, elvisznek végre, te kis szaros! Gyere ki a szekrényből, te céda! Gyere ki, ne kelljen utánad mennem! Magadra zártad? Ezért még számolunk, csak gyere ki egyszer, az anyád mindenit!

Visszamentem, újra kitártam az ajtót, ezek még mindig ott álltak. Kitartóak. Aggódó tekintettel mondtam nekik:
- Bezárkózott. Ilyenkor mit kell csinálni? Erősítést tudtok hívni? Valahogy kirángathatnánk, és akkor már vihetitek is.

A szemüveges még mindig ugyanolyan ostobán nézett rám. A lány mozdult meg mellette, megfogta a karját, húzta el az ajtótól. Közben sajnálkozva nézett rám.
- Marha vicces.
Szerintem is, a rakott krumpli pedig isteni volt.