Csájníz - a megfejthetetlen hír

Meglepődve hallottam a hírt, hogy ingyenes kínai nyelvtanfolyamok indulnak Debrecenben és még néhány vidéki városban.
Először nem értettem. Jó-jó, a Földön minden hatodik ember kínai, de azért eddig mégsem égtünk a vágytól, hogy megtanuljunk kínaiul, nehéz is a nyelv, kultúraidegennek is tűnt a dolog. Ázsiai nyelvek közül még talán a japán és az orosz bizonyult eddig hasznosnak, vagy legalább divatosnak.
Miután ismét átolvastam a hírt, láttam, hogy nem lepkelelkű bölcsészeket célozták meg. Ezek az ingyenes tanfolyamok "dolgozóknak" vannak.
Maga a sajtótájékoztató is a "városháza kínai éttermében" volt.

"A városban jelenleg mintegy kétszázan tanulnak kínaiul - mondta Hamar Imre. Zajácz Gizella, az akadémia igazgatója szerint ez a szám tovább nőhet, ugyanis februártól harmincórás ingyenes kínai nyelvtanfolyamot indítanak dolgozóknak Debrecenben. Egyre több helyi gazdasági társaságnak van kínai üzleti kapcsolata, és munkatársaik szeretnének megtanulni kínaiul, legalább társalgási, de mind többen tárgyalási szinten - fűzte hozzá."   Forrás

Gondolom így próbálják vonzóbbá tenni a várost a kínai befektetőknek. Ezután kínaiul is fogjuk tudni mondani, hogy ócó kici - többre amúgy sem elég a harminc óra -, könnyebb lesz kommunikálni a cégtulajdonosokkal.

Egyébként kicsit becsapós a hír, mert a Discimus Üzleti Akadémia honlapján már azt írják, hogy "nappali tagozatos hallgatóink második választható nyelvként tanulhatnak kínaiul díjmentesen, kínai nyelvtanártól."
Elméletileg a tanárokat, tankönyveket a Konfuciusz Intézet biztosítja. Ők pedig a kínai és a magyar államtól kapott forrásokból működnek.

"Az intézet célja, hogy nyelvtanfolyamok, kulturális és tudományos programok szervezésével, könyvek, tananyagok kiadásával, tanácsadással népszerűsítse a kínai nyelvet és kultúrát, s hozzájáruljon a magyar-kínai kapcsolatok fejlődéséhez. ... Az ELTE Konfuciusz Intézet berendezésének, infrastruktúrájának kialakításához, a megnyitással kapcsolatos költségekhez és a tevékenység megkezdéséhez a kínai állam 100 ezer USA dollárral, a magyar Oktatási és Művelési Minisztérium 5 millió forinttal járult hozzá."  Forrás

Szép dolog a kínai-magyar barátság!

A fenti kép nem véletlen. Azért ezt választottam, mert kicsit úgy érzi az ember, mintha a Firefly nevű sci-fiben lenne: a kínaiak meghódítják a világot, sőt, az univerzumot, elegyedik a kultúránk, nyelvünk, öltözködési stílusunk. Nem is túl fantasztikus és jövőbeli ez az elképelés, mert már rég kínai ruhában járunk, kínait eszünk. Sok, ócó, a magyaroknak erre telik.

Jelen vannak nálunk, ettől függetlenül nem érzem a népeink közötti hatalmas barátságot, szimpátiát, történelmi kapcsolatot. Szimpla gyarmatosításról, vagy - finomabban fogalmazva - a globalizációról van szó. (Mondom ezt indulatok nélkül, egyszerűen tény. És nem is őket hibáztatom, mindenhez két fél kell.)

Aki figyelt, észrevehette, hogy mennyire zavaros az egész hír. Ellentmondóak a nyilatkozatok, én elvesztettem a fonalat. 


Kérlek, segítsetek megfejteni:  

1. Kinek szólnak ezek az órák? Dolgozóknak vagy nappalisoknak? Ha dolgozóknak, akkor kikre gondoltak? (Kínai ruhaboltok, éttermek dolgozóira? Vagy itteni kínai érdekeltségű cégekre? Esetleg az önkormányzati dolgozókra?)
2. Valóban ingyenesek az órák, vagy csak azoknak, akik már egyébként is a Discimusban tanulnak? 
3. A kínai és magyar nép barátságáról szól a dolog, vagy gazdasági érdekekről? 
4. Milyen konkrét helyi érdekeltségek lehetnek a háttérben, mit nyer/veszít ezzel a város?