Soron kívül

Néhány napja mutatta be Seres Mária Debrecenben a Civil Mozgalom helyi jelöltjeit. A 2. számú szavazókörzetben Mórucz Szilvia indul a pártra váltott mozgalom színeiben. Lehet-e esélye egy alulról építkező szerveződésnek, amely a semmiből bukkant fel, „névtelen”, közéletben ismeretlen polgárokból áll? Megállítható-e a politikusok hatalommal való visszaélése, a közpénzek magánzsebbe vándorlása? Az országos és helyi hatalom látványa egy benti kívülálló szemével. Hosszú interjú Mórucz Szilviával.

"Civilként asztalt verni..."

A minap beszélgettem valakivel, aki Önt a debreceni Seres Máriának nevezte. Hogyan került kapcsolatba a Civil Mozgalom vezetőjével? Hogyan lett hirtelen képviselőjelölt-jelölt?

Miután megjelent a könyvem, elküldtem Máriának e-mailben. Három óra múlva válaszolt, hogy másnap találkozzunk. Találkoztunk. Kiderült, hogy nagyon hasonlóan gondolkodunk, úgy tűnik, egyet akarunk. Fogjunk össze, és „harcoljunk” együtt tovább az elnyomás ellen. Mivel én mindenáron tenni akarok, és fogok is az ellen, amit tesznek a jelenlegi politikusaink velünk, így azt mondtam, bármeddig hajlandó vagyok elmenni, ha kell (ha lehetne), szemtől-szembe eléjük állni, és számon kérni őket. Jelen esetben maradt a jelöltség.

Nem hangzik utópisztikus fantáziálásnak a közvetlenül a nép által ellenőrzött hatalomgyakorlás? Az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján ez semmilyen formában nem működik a magyar politikai rendszerben.

Eddig még nem működött Magyarországon, de hiszem, hogy előbb-utóbb egyre többen leszünk akik azt mondjak, hogy kész, elég volt, nem tűrök tovább, én is teszek valamit. Így már fog működni.

Sokan azzal érvelnek Önök vagy az LMP ellen, hogy abban a pillanatban, ha egy civil hivatásszerűen politizálni kezd, már nem civil, hanem politikus. Ezért létjogosultságát veszti az eredeti elgondolás.

Én más agyával nem tudok gondolkodni, a magam nevében válaszolok a kérdésre. Nem vagyok politikus, soha nem volt szándékomban, hogy azzá váljak. Ha a politikusaink az elmúlt húsz évben törődtek volna a Néppel, velünk, gyermekeinkkel, a jövővel, a Magyar Emberrel, az országunkkal, lenne munkánk, gyermekeinknek, unokáinknak jövője, akkor nem írtam volna könyvet, akkor nem másztam volna bele icipicit sem a politikába. Én ma is olyan ember vagyok, mint amilyen tegnap voltam, és holnap is ilyen leszek. Civilként fogok gondolkodni, és azért fogom az „asztalt verni”, hogy nekünk, átlagembereknek, gyermekeinknek, unokáinknak is legyen jövőnk. Mi is ide születtünk, nekünk is jogunk van itt élni normális körülmények között. Legyen munkánk, és azt a sok semmirekellőt, akik tönkretettek minket és az egész országot, előbb-utóbb számon kérjük, és ne hagyjuk, hogy a XXI. században, a rendszerváltás után húsz évvel emberek mindenhatónak érezzék magukat! Én csak ezért „politizálok”, mert máshogy nem tudok ezek ellen harcolni. Ha csak úgy tudok tenni valamit, hogy jelöltként indulok, akkor úgy teszek. Sajnos csak párt indulhat a választáson, ezért a Civil Mozgalmat be kellett jegyeztetni pártként. De tudni kell, hogy 12 fővel van bejegyezve, a minimummal. Nem leszünk párttagok, a Civil Mozgalomból senki ne akarjon pénzt kihúzni: mi civilek vagyunk, azok is fogunk maradni.


Gyere vissza!

Több vélemény szerint egy civil mozgalom csak kívülről tudja hatékonyan támadni a belső korrupciót. Ha bekerülnének a parlamentbe, azonnal jelentkezne Önöknél is ez a jelenség. Mit gondol erről?

Mint kiderült, kívülről hatékonyan nem tudja támadni a civilség a belső korrupciót! Itt volt a 605.000 civil aláírás, és szinte mind a 386 képviselő teljes egyetértésben döntött, és utasította el a Nép akaratát. Ismét semmibe néztek bennünket. Most pedig ígérnek fűt-fát, hogy adjuk már oda nekik a kopogtatócédulát, mert csak ők tudják rendbe tenni az országot (amit ők rontottak el).

Az én agyamba, életembe nem fér bele az a rengeteg mocsok, amit a politikusok csinálnak. Sem a korrupció, sem az érdek, hiszen éppen ez ellen „harcolok”, éppen emiatt született a könyv. Egész életemben mindig szembeszálltam az igazságtalansággal, mindig a „szegény” oldalon álltam, mindig a nehezebb utat választottam, soha nem néztem az érdeket. Ha kellett, a hatalommal is szembeszálltam. Mindig betört a fejem, ha megmondtam az igazat. Tudtam, hogy így lesz, de akkor sem álltam be a diktált sorba, és most sem fogok, hiába teszik ezt ismét velem.

Ami a politikában most van, számomra elfogadhatatlan. Aki elolvasta a könyvem, látja, milyen ember vagyok. Aki ismer, az szintén tudja, hogy nincs az az érdek, pénz, ami miatt én kifordulnék önmagamból. Azért merek bármeddig elmenni, mert nincs rajtam mocsok, nyugodtan fekszem le aludni. Hiszem, hogy mi vagyunk többen: a becsületes átlag civil emberek, akiknek elegük van, akik elkeseredtek, akik csak élni, és dolgozni akarnak ebben az országban. Viszont csak kevesen vannak akik bevállalják, hogy szembeszálljanak velük. Mária ezt tette az aláírásgyűjtéssel, én a könyvvel. Ha ez a hasonlóan gondolkodó csoport kitart, akkor ezt a csatát mi, a Nép nyerjük meg hosszú távon. Alulról építkezünk, a „férgese” meg úgyis kihullik közülünk. Ha pedig azt tapasztalom, hogy körülöttem nagyrészt pénzért beálltak a diktált sorba, akkor én lépek ki ebből a csapatból, de akkor is küzdök tovább a mocsok ellen. Nem leszek szennyes a szennyesládában soha.

Biztosan lesz, aki erre azt mondja, hogy ezek csak szavak. Valóban szavak, az idő majd bizonyítja, hogy igaz szavak. De addig ne ítélkezzenek senki felett.

A visszahívhatóság programjuk egyik legnépszerűbb eleme. Technikailag hogyan lenne ez kivitelezhető?

Józan paraszti ésszel ezt is meg lehet oldani olcsón, de biztosan. Ha törvényt kell hozzá módosítani, akkor módosítsunk. Ha a megválasztott képviselő nem ígéretének megfelelően végzi a munkáját, akkor a választókerületében a választók akár a jegyzőhöz írásosan nyújtsanak be panaszt indokkal. Egy bizonyos százalék után egyszerűen azt kell mondani a képviselőnek, irány haza! Ettől olcsóbb megoldást nehéz lenne találni. Ettől fogva látható, hogy van joga a Népnek is.

A visszahívhatóság mellett mindenképpen javaslom a mentelmi jog eltörlését. A mentelmi jogtól aljasabb dolgot ritkán látni. A politikusnak példát kellene mutatni, nem pedig mentelmi jogra hivatkozva bármit megengedni magának. Én személy szerint mindenki előtt kijelentem, ha sikerülne a Parlamentbe jutni képviselőnek, erről a gusztustalan mentelmi jogról lemondok, és harcolni fogok azért, hogy töröljék el! Ezt számon lehet kérni rajtam, ahogyan a visszahívhatóságot is. Egyébként már a Magyarok Szövetségében és a Civil Mozgalomban is aláírtam egy nyilatkozatot, amelyben a visszahívhatóságot vállaltam.

Ha szigorúan a statisztikákat nézzük, a mostani jelöltállítás inkább figyelemfelkeltésre jó. Nagy esélyük nincs a választásokon. Ha nem jön össze, terveznek-e profin kiépített hálózati és kommunikációs rendszert létrehozni? Más szavakkal: felnő-e a Civil Mozgalom a következő választásokra, 2014-re?

Jelen esetben sokan nem tudnak még rólunk, nincs elég médiafelületünk. Nekünk nincsenek milliárdjaink a Nép pénzéből kampányra, mint a jelenlegi négy pártnak. Undorító is, hogy ennyi pénzt eltapsolnak kampányra a mi pénzünkből. Ha összejön a megfelelő számú kopogtatócédulánk, és a nevünk fölkerül a választási listára, akkor a mi esetünkben mondhatom, hogy már nyertünk! Mert az emberek már tudni fogják, hogy vagyunk, és okozhatunk még meglepetést is ezen a választáson! Aztán jöhet a nagy hajrá a 2010-es önkormányzati választásra. Ettől kezdve már sokan fognak ismerni, és lesz rá négy évünk, hogy jobban megismerjenek. Alulról építkezünk, és igen, felnövünk 2014-re.


Vékony jégen

Ön akkor lett ismert, amikor szembekerült a Kósa-családdal egy magánügy kapcsán, amelynek -  legalábbis erre enged következtetni írásában - politikai háttere volt. Hogyan áll most az ügy? Beszélt Kósáékkal azóta?

Nem gondolom, hogy ismertté váltam volna, főként nem a Kósa-konfliktus miatt. Inkább a könyv megjelenése kapcsán vannak, akik hallottak rólam. Tény, hogy azt a szennyest is kiírtam magamból a weboldalamra. Szerintem kemény politikai háttere is van a dolognak. Amikor a könyvem elolvasta, a Sport és utánpótlás című fejezet kifejezetten ingerelhetett néhány politikust. Számítottam erre, de mint már mondtam, akkor sem állok be a diktált sorba, és én, a „birkanép”, már nem tűrök tovább.

A könyvem vége felé a következőket írtam (77. old.) :

"Többször kérdezték már tőlem, hogy merem vállalni a nevem? Nem féltem a családomat? A gyerekeimet? A legtöbb kérdés afelől jött: nem félek attól, hogy gyermekem többé versenyszerűen nem műkorcsolyázhat a debreceni egyesületben? Felemelt fejjel mondom, hogy nem, nem félek, és büszkén vállalom a nevem is! Azt gondolom, hogy ma, ebben a világban demokrácia van, és szólásszabadság! Jogom van elmondani a véleményemet, jogom van könyvet írni. Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket! A szólás szabadsága nem csak azokra az információkra és eszmékre vonatkozik, amelyeket az emberek jó néven vesznek, hanem azokra is, amelyek bántják, felháborítják, vagy zavarják a lakosság bármely részét! Tehát jogom van véleményemet leírni, könyv és lemez formájában kiadni! Gyermekem kitartó, eredményes sportoló, ok nincs rá, hogy ne tudnák tovább foglalkoztatni műkorcsolyázóként a debreceni egyesületben. Ha mégis megtörténne, akkor majd utánanézek a jogaimnak, és legfeljebb élni fogok a törvény adta lehetőségeimmel."

A XXI. században, 20 évvel a rendszerváltás után, hat évvel az Unióhoz való csatlakozást követően, egy jobboldali vezetésű városban, demokrácia, szólásszabadság ide vagy oda, gyermekemet kirúgták könyvem megjelenése után másfél hónappal. Nekem ez a kemény kommunista, bolsevik rendszert idézi. Fölháborító, hogy gyereket emberek a hatalmukkal visszaélve eltaposnak, kirúgnak, mert konfliktusuk van az anyjával, vagy mert esetleg a gyermekem tehetségesebb, mint amennyire szeretnék, és „útban” van. Normális esetben az edzőnek harcolnia kellene a jó sportolóért, a Sportiskolának szintén, egy demokratikus vezetésű város pedig nem engedhetne meg ilyesmit, bármilyen is legyen a szülő. Az edző azt mondta a szülői értekezlet előtt pár nappal a gyermekemnek: „vedd tudomásul, nélkülem nem mész soha semmire, neked már úgyis mindegy”. Ez aztán az igazi pedagógus! Szintén a szülői előtt az edző telefonon lemondta a gyermekem nevezését az Országos Bajnokságra, holott még nem tudhatta, lesz-e bocsánatkérés, vagy nem. Tehát a lapok már le voltak osztva. Kemény összefonódásról van szó. Ez a debreceni demokrácia! A Kósa házaspárral azóta nem beszéltem.

Nem érzi úgy, hogy érzelmei erősen hatnak közéleti gondolkodásmódjára? Az emocionális alapon történő politizálás nem mindig életképes.

Elkeseredésből, felháborodásból született ez a könyv, és a harc a politikai elittel szemben. Az elkeseredés, fölháborodás pedig érzelem. A Civil Mozgalomban, aki keményen dolgozik, harcol, az nem azért teszi, mert politizálni akar, hanem mert nem tetszik neki jelenlegi politikusaink mocska. A Civil Mozgalom programját 200 civil ember állította össze, és életképessé tud válni.


Kívül, belül

Rengetegen támadják még mindig a Civil Mozgalmat Seres Mária és a Tomcat-ügy kapcsán. Serest azzal vádolják, hogy nem mondott igazat a politikamentes előéletéről, illetve kapcsolatairól. Kapnak még támadásokat emiatt?

A támadást nem én kapom, de véleményem nekem is van az ügyről. Amikor megkerestem Máriát, megbeszéltük a hogyan továbbot, akkor azt mondtam neki, van még valami, amit itt és most tisztáznunk kell. Ez volt a Tomcat-ügy. Ő elmondta a saját verzióját, és hogy jogi útra is vitték ezt az ügyet. A döntés az enyém. Vagy hiszek neki és bízok benne, vagy nem. Én úgy döntöttem bízom, de ha kiderül, hogy mégis melléfogtam, és Mária a hunyó, akkor majd odébb állok.

Ha szóba került a támadás, debreceniként érzékel ellehetetlenítési kísérleteket maga ellen? A könyvére, a Fidesz-ellenes megnyilvánulásaira és a Kósa-ügyre célzok elsősorban.

Egyelőre azon kívül, hogy a gyerekemet kirúgatták a Sportiskolából, más ellehetetlenítést nem tapasztaltam. Mindenki arra figyelmeztet, hogy ki fognak csinálni stb., hiszen ezek semmitől nem riadnak vissza, ez a rendszer rosszabb, mint a régi, értsem meg, ez a világ így működik. Én ezt nem fogadom el! Azért tart itt ez az ország, mert mindenki fél, és tűr, mint a birka. Megjegyzem, rengeteg ember van mellettem, segítenek, igaz nagyon csendben. Ilyenkor azt látom, hogy nem szabad föladnunk, össze kell fognunk, és ezt a harcot hosszú távon kell megnyernünk! Nagyon aktuális a könyvem címe: Meddig tűr még a Nép??? Én már nem tűrök…

A családja mit szól hozzá, hogy hirtelen "hivatalos" politikus lett?

Nem vagyok hivatalos politikus, és nem fogom magam soha hivatásos politikusnak érezni. Én a Néppel együtt akarom a jelenlegi politikusokat kontrolálni, számon kérni, és a Nép ellen irányuló elnyomást megszüntetni. Férjem természete ellenkezője az enyémnek. Amikor látta, mit írok a könyvembe, Ő is azt mondta, mint nagyon sokan: „ezek kicsinálnak, ne tedd”, de mivel tizennyolc éve ismer, tudja, hogy véghezviszem azt, amit akarok. Így csendben, a háttérben, de mellettem van. Anyukám is csendes ember, könyvet nagyon rég olvasott, de az enyémet elolvasta, és azt mondta: az utolsó szóig igazad van, csináld, ha van erőd. Erőt ad a családom, gyermekeim, értük kell tennem tovább! Erőt adnak az emberek, barátok, idegenek, akik írnak egy pár soros e-mailt, hogy igaz a könyv minden szava, hajrá, kitartás, stb. Ilyenkor érzem azt, hogy érdemes és kell is csinálni.

Ha helyi szinten beleszólhatna a politikába: min változtatna a debreceni hatalomgyakorlásban?

A korrupciót, jogtalanságot, törvénytelenséget, elnyomást, hatalommal való visszaélést megszüntetni, a felelősöket számon kérni, megbüntetni, de nem gyengén. 2010-ben lesz még egy önkormányzati választás, igyekszünk azon is sikeresen részt venni.

Eddig inkább egyedül volt. Most egy mozgalom van Ön mellett. Érzi már valamilyen előnyét a dolognak?

A Civil Mozgalomban találkoztam olyan emberekkel, akik segítenek ügyeimben. Lassan fölébresztjük az embereket, mert nekik is elegük van, és együtt küzdünk tovább, hiszen a problémáink hasonlóak.

Hallani hangokat a jelenlegi városvezetésből -hivatalos és nem hivatalos fórumokon-, hogy Debrecenben abszurd dolog a megújulás igénye, hiszen a város így is folyamatosan újul, dinamikusan fejlődik. Igaz lehet ez a megközelítés?

Kívülről a város szép, megújult, ezt sulykolja az önkormányzati média, de belülről valójában szét van rohadva. Debrecen az egyik legjobban eladósodott város az országban. Ki fogja kifizetni? Én, meg a többi szerencsétlen ember? Az ügyemet is nézve, itt mindent meg lehet tenni, gyerekek életét, álmait tönkretenni.

A Bartók Béla úton a csíkos forgalomtól elzárt terület egy részét „kiradírozták”, hogy a város felől érkezve lehessen balra a Diófa utcába bekanyarodni, és kifelé jövet szintén lehessen balra kanyarodni. Ki is lakik abban az utcában? Ne én mondjam meg erre a választ. Hány helyen aszfaltoztak, mert egy nagykutya ott lakik? És sorolhatnám még jogtalan kiváltságaikat, ami nekem nem tetszik. Pedig a nagykutya is ugyan olyan büdöset szarik, mint bárki más.

Nekem csak igazság létezik, és ha valaki lop, csal, hazudik, bűnhődnie kell. Kell a megújulás, tudjuk ezt már sokan.