Zugivók

Többen 'aggódtak' már tavaly nyáron, amikor az önkormányzat bejelentette a részleges debreceni szesztilalmat hogy lesznek negatív mellékhatásai a dolognak. Itt nem csak a tilalom alá eső boltok és vendéglátók anyagi káráról beszéltek, hanem a programjuktól megfosztott, kiábrándult, vedelni és szórakozni vágyó fiatalok-nem fiatalok hiánypótló tevékenységéről. Mert ha nem lehet legálisan, megoldják más módon. Ennyire egyszerű. Kinek jó ez?

Nyilván annak, aki a többiek kizárása miatt plusz bevételre tesz szert. Meg annak is, akinek meghálálják a dolgot. De ne legyünk rosszmájúak, az az alkohol hatása lenne. Az egész a hétvégi drogpartiról jutott eszembe. Negyvenvalahány ember előállítása egy zártkörű, exkluzív betépős muriról már elég ok, hogy az ember felkapja a fejét.

Ennek persze szorosan nincs köze a szesztilalmas ostobasághoz. Csak azt ne gondolják az önkormányzatnál, hogy a cívis lelemény kihagyta ezt a lehetőséget az alkohol pusztításának terén. Ismerek nem egy olyan kocsmát, ahol nagy ívben tesznek a rendeletre. Tíz órakor bezár a hely, de nem néptelenedik el. A megbízható, szájukat tartó törzsvendégek maradnak, csak le- vagy átvonulnak az erre a célra már szépen előkészített pincébe vagy hátsó helyiségbe.

A felár az felár, de még így is jobban megéri az a pénteki-szombati lazulás az ismerősök között, mint eltaxizni oda és vissza, ahol ugyanilyen felárért legálisan szolgálnak ki idegenként. Kívülről semmi nem látszik, bent jó a kedv. Mivel az egész szabálytalan, előkerülhet a csempészett ital is. Járulékmentes, számla nélküli. Zsebbe megy a pénz. Így is megéri a dolog. A nem sok több mint a semmi.  Magánpartik zajlanak városszerte, a züllés immár szervezetlen, az egész kezd hasonlítani a Nagy Szesztilalom káoszához.

A nagy ügyeskedők jól járnak, a kicsik is. A szemfülesek is. Mindenki jól jár. A szesztilalom jó dolog. Már akinek. Nekünk, akik megszokott, a tiltási határon jóval belül eső törzshelyünkön nem tudunk már hetente sörözni-borozni egy nagyot, nekünk nem. A pincébe mehetnénk, de akkor inkább haza. Megvárjuk, amíg elmúlik a szesztilalom. Arra majd éjfélkor koccintunk, és akkor mindenki boldog lesz.