Csakatény - Csatakény

Nálam is landolt az Őrváros című kampánykiadvány. Szép, ízléses, nedvszívó kiszerelés, csepegő tartalommal. Két dolog már az első átlapozáskor világossá vált. A jövőre nézve  általánosságokon kívül valóban nem tartalmaz konkrétumot, a debreceni Fidesz pedig nem jár külön utakon. A Kiadvány az általános kampánystratégiába illeszkedik, ami így foglalható tömören össze: kormányalázás. De lehet-e ezen csodálkozni? Kétharmad reményénél, ennél biztonságosabb megoldás nincs.

A döglött oroszlánba csizmát törölni elegáns eljárás. Van értelme is még, hiszen a BKV-botrány éppen még mélyebbre rántja a már így is alig látszó MSZP-t a mocsárba. De érezhetően nem csak a szocialistáktól való aggodalom munkálkodik a kiadványban. A félelem a Jobbik felé is érzékelhető. Hangsúlyos mondatok íródnak el arról, hogy a Fidesz már 2006-ban is megnyerhette volna a választást, ha a jobboldali erők nem forgácsolódnak szét. Dávid Ibolyának soha nem lesz kegyelem. Most Vonáékkal riogatják a keresztény-konzervatív-jobbos réteget. Figyelmeztetnek: a Jobbikra adott voks csak az MSZP-t erősíti majd a következő ciklusban, ellenzéki szerepkörre készülő pártról lévén szó.

Maga a kampánykiadvány amúgy leginkább egy bulvármagazin színvonalát idézi. Van három celeb -Kósa, Halász, Pósán-, róluk megtudhatjuk, mennyire népszerű, fantasztikus és közkedvelt személyiségek. Mennyi mindent tettek a városért, még olyan dolgokat is maguknak tulajdonítva, amiket egyébként köztudottan a kormány is finanszírozott. Ez természetes, kampányújságot olvasunk, nem pedig Andrassew Ivánt. Tizenkét oldalon át megy a biztonsági megmondás, főleg az előző kormányok gyalázása. Ez a legnépszerűbb és legegyszerűbb fogás, nem meglepő.

A tizenharmadik oldalon kezdődik a 'Csak a tények 2006-2010 / A Gyurcsány- és a Bajnai-kormány négy éve - I. rész' elnevezésű négyoldalas csokor. A Csak tények-jellegű összeállítások egy kampány leghálásabb összetevői. Anélkül véleményeznek, hogy véleményeznének. Egyszerűen ki kell hagyni belőlük az ellenfél pozitív cselekedeteit, fel kell sorolni a negatívumokat, s máris kész a csakatény. Éppen ettől csatakény. Az Őrváros kiadványában is a klasszikus csakatényt láthatjuk, az adatok összecsipegetői láthatóan gondosan figyeltek munkájukra. Van itt minden tényként felsorolva, az őszödi beszédtől kezdve egészen Horn Gábor 2008. március 9-én elhangzott slágermondatáig. - Nem azt mondták, Feri. Azt mondták, menj a picsába.

Volt ott valami, amin elcsodálkoztam. Igazságtalannak, súlyosan és gusztustalanul erőszakosnak éreztem:

"2007. július 5. Szetey Gábor, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára a meleg büszkeség napján bejelentette, hogy homoszexuális.

Tény. Kikezdhetetlen tény, így történt. Szetey coming out-ja nem sokkolta ugyan a közvéleményt, de kiváló alkalmat adott az ehhez hasonló, rosszízű kampányfogásokhoz. Az egykori államtitkár zsákutcába futott mondatával. Egy bővített értékrend elfogadása mellett kampányolt akkor (kampány volt az is), de a jelenlegi közgondolkodást tekintve még messze nem jár ott a társadalom döntő része, hogy az ilyesmit elfogadja. Nyugatabbra mindennapos az ilyesmi, nem csinálnak belőle ügyet. Nálunk Szetey semmit nem ért el vele. Céltábla lett, buzi, köcsög, legjobb esetben is homokos.

Azóta messze jár. 'Bűne' máig tart. Lám, kampánymondat lett az Őrvárosban. Tényként. Csakatény szintjén, csatakény szintjén. Konzervatívnak mondott beállítottságúak nyilván elborzadnak még az említésétől is. Jól jön ahhoz, hogy láttathassák: mennyire elfajzott, beteg söpredék a kormánypárti környezet. Hiszen ez tény.

Vajon Debrecen egyik konzervatív, de biszexuális önkormányzati képviselője eljut-e valaha arra a szintre, hogy ne nevessen jóízűen, amikor belső körökben buzizni kezdenek párttársai? Aligha. Aki más ember szemébe nem néz, annak könnyebb a tükörbe. Kampány van, minden megengedhető, az ízléstelenségnek nincs határa. Ezért is javasolom mindenkinek, nézze át a választékot. Talán mégsem lenne annyira jó az a kétharmad, amellyel végérvényessé tennénk a stílustalanságot.

MagNet-Szélesnyelv (Fisher, RIP)