Talán azt vártuk, hogy a vita tényleg vita legyen. Érvekkel. Cáfolatokkal. Felvetésekkel. Riposztokkal. Álláspontok ütköztetésével. Ez nem volt. Megjelent hat ember (Mórucz Szilvia - Civil Mozgalom; Kósa Lajos - Fidesz; Kulcsár Gergely- Jobbik; Bíró Tamás - LMP; Makay Zsolt - MDF; Oláh Lajos - MSZP). Néhány előre egyeztetett kérdés, azokra pedig előre bemagolt kampányválaszok. Ennyi történt. Nem szorongatta meg a másikat egyik jelölt sem. Békésen elüldögéltek egymás mellett. Néha bólogattak az ellenfél válaszára, néha fejüket csóválták. Ahogyan azt egy illedelmes politikus teszi.
Álmosító unalom
Így érthető, miért ment bele minden ellenvetés nélkül a 'vitába' Kósa Lajos is, a többiek is. Átküldték nekik a kérdéseket, amit az olvasók írtak be. Egyszerű, mindenki azt mond rá, amit akar és nem szégyell. Nincs kockázat. Vita semmiből nem alakult ki. Egy sután összehozott jelölttalálkozó, amelyen minden választásra készülő igyekezett őszinte arccal őszintének tűnő mondatokat mondani. A látszattevékenység jól sikerült. A Napló büszkén újságolhatja: vitát szervezett. A jelöltek büszkén elmondhatják: nem ijedtek meg a vitától. A közönség pedig becsapottnak érezheti magát, hiszen egy ilyen alkalommal derülhetnének ki az elhallgatott dolgok. Ilyenkor kéne rákérdezni a kínos eseményekre. A válasz nélküli érdeklődések történetére. A nyilvánvaló vagy sejtett hazugságokra. A napvilágot látott Kubatov-hangfelvételre, amelyik (ha igazi) alapjaiban rengetheti meg a kormányzásra készülő pártot.
Ilyesmi nem történt. Ma azonban újra elkezdődött a sajtón keresztüli üzengetés és feketítés. Pedig tegnap lett volna lehetőség beolvasni a másiknak. Nem éltek vele. Valaki fél? Mindenki fél? Talán az utóbbi, tudják is egymásról, nem is vitatják.
:D
VálaszTörlés