Kampánycsendélet

A kampánycsend a legfeleslegesebb dolog a kampányban. Értelmetlen. Idejétmúlt. Használhatatlan. Valami miatt mégis ragaszkodunk hozzá, pedig régen szemétdombra kellett volna dobni. Valamilyen erkölcsiséget feltételez a kampány méltó lezárásaként, de ugyan milyen morálról beszélhetünk egy olyan időszakban, amely a lejáratásról szól? Rend és rendezettség. Szabály és betartás. Etika és tisztelet. A magyar választási időszak elavult, nem értelmezhető kifejezései.

Pedig húsz évvel ezelőtt azért találták ki a kampánycsendet, hogy ezek a szavak jelentsenek valamit. Ki gondolta volna akkor, hogy két évtized elég lesz a politikai kultúra sárba zuhanásához? Vasárnap szavazunk, péntek éjféltől csak politikamentes filmeket nézünk, a szombati újságokban pedig semleges hírek foglalkoznak az üveggyártással. Nevetséges. Nézzük meg, mit ír az 1997. évi C. törvény 41. §-a:

A kampánycsend megsértésének minősül a választópolgárok választói akaratának befolyásolása, így különösen: a választópolgárok számára a jelölt vagy a jelölő szervezet által ingyenesen juttatott szolgáltatás (szavazásra történő szervezett szállítás, étel-ital adása), pártjelvények, zászlók, pártszimbólumok, a jelölt fényképét vagy nevét tartalmazó tárgyak osztogatása, választási plakát (a továbbiakban: plakát) elhelyezése, a választói akarat befolyásolására alkalmas információk szolgáltatása elektronikus vagy más úton.

Ennek semmi értelme. Az internet felborított mindent. Hiába próbál a nyomtatott sajtó jól viselkedni, a neten száguldozók attól nem fogják vissza magukat. Szimpatizánsok, twitterbolondok és bloggerek egész hadserege indíthat végső rohamot. Éppen akkor kezdve a támadást, amikor a felügyelt, szemmel tartott média kénytelen befejezni a küzdelmet.

Régen talán volt értelme, mára jelentőségét vesztette. Még 2010-ben is van olyan politológus, ki azt hajtogatja: a kampánycsendre szükség van, mert a szavazónak biztosít nyugodt körülményeket ahhoz, hogy tisztázza magában, kire adja le szavazatát. Ez badarság. Minimális azoknak a választóknak a száma, akik tudják, hogy szavazni fognak vasárnap, de nem tudják még pénteken, kire. Ők nem a kampánycsendtől fognak döntést hozni. Több országban teljesen ismeretlen a kampánycsend fogalma. Ha szóba is került, kinevették, mint értelmetlen dolgot. Valóban az.

Vegyük példaként a Kósa Lajos állítólagos korrupciójával foglalkozó videót. Ha valaki április 9-én, éjfélkor tölti fel a Youtube-ra, azután minden közösségi oldalon szétfuttatja a tartalmat, ki követ el kampánycsendsértést? Nem tudni. Csak azt, hogy a tartalom az egyre nagyobb számú internetező közösség tagjai előtt ismert lesz, egy nappal a választás előtt. Elméletileg egyetlen újság sem írhat róla a webes oldalán, így elméletileg cáfolni sem cáfolhatja egyik sem. Elméletileg megköti kezüket a kampánycsend. Közben sok százezer ember lát egy videót, de elméletileg senki nem mondhatja el nekik a részleteket, az ügy hátterét, igazságát vagy éppen cáfolatát. Vasárnap este hétig éppen a kampánycsend miatt gondolhatja azt egy csomó szavazó, hogy a debreceni polgármester csúnya ügybe keveredett. Kósa Lajos elméletileg egy dolgot tehetne: kampánycsendsértésről tesz bejelentést. /Azután hétfő reggel tart sajtótájékoztatót./ De azzal csak annyit érne el, hogy még azok is a videót kezdik keresni, akik addig nem hallottak róla. Ez valóban csak egy példa volt, ami elméleti.

A jövő törvényhozásának azokra a politikai és választási elemzőkre kellene hallgatnia, akik már sok év óta a kampánycsend ellen érvelnek, mind sűrűbben rávilágítva a tarthatatlan rendszer hiányosságaira, fogyatékosságaira, hasznavehetetlenségére. Azt kérve ezzel, hogy vizsgálják felül az elavult struktúrát. Alkalmazhatatlansága miatt nincs meggyőző érv már egy ócska, ellenőrizhetetlen és betarthatatlan paragrafus alkalmazásának.

MagNet-Széles