A szitok napjai

Nepáli példát javasolnék a debreceni polgárok és városatyák figyelmébe. Két ottani faluban minden évben megrendezik a szitokfesztivált. Ilyenkor mindenki elküldi a másikat az anyjába. Nem egyszerűen, hanem lehetőleg minél színesebb és változatosabb jelzőkkel. A lényege, hogy senki nem sértődik meg, még arra sem, ha a "Remélem, hogy a bivalyodat elviszi a hasmenés" borzalma hangzik el. Készen állunk?

A nepáli falvakban az emberek udvariasak és türelmesek. Azért hozták létre a Szitokfesztivált, mert az év többi napján nem bántják egymást. Furcsa népség lehet, ugye? Nem abban lelik örömüket, hogy a szomszédot, ismerőst, ismeretlent, ellenfelet elküldjék a sunyiba. Nem akarják letépni a másik fejét. Nem akarják megalázni. Egyszerűen csak élnek, általunk lesajnált körülmények között. Nekünk például van bevásárló központunk. Nekik nincs. Nekik például van modoruk. Nekünk nincs.

Debrecen mindenben példát mutat az országnak, ildomos lenne, ha egy ilyen kezdeményezés innen indulna ki. Csak a fordítottja. Annak semmi értelme, hogy tíz nap legyen a szitoké, hiszen az év minden napja erről szól. Az önkormányzat olyan rendeletet hozhatna, amelynek értelmében öt négy három napon át (a tíz elképzelhetetlen) nem bántják egymást a polgárok. Nem szólnak be egymásnak, nem kívánják a másik halálát, tönkremenetelét, megrohadását. A politikusok szigorúan tényekre hivatkozva mondanának egymásról dolgokat, gúnynevek és egymás diplomájának emlegetése nélkül. A szomszéd nem akarna megölni, amiért hangosan hallgatsz zenét, vagy mert megkéred, álljon le egy kicsit a disznóvágással a panelben. Az autós nem akarná lefejelni a kerékpárost, s az sem akarná leüvölteni a másik kocsijáról a visszapillantót. Nem harapnák át egymás torkát fórumokon nyafogó emberek, sem a munkanélküli, sem az önkormányzati, hiúságában vérig sértett, hisztérikus képviselő. És hasonlók. Nem kell szeretni, de megalázni sem. Csak úgy lenni egy keveset, háború nélkül.

Sikerülne-e akár tíz percig is? Még játékból sem. Nepálban egyébként a szitokfesztivál utolsó napja egybeesett a hindu holival, a színek ünnepével. Hirtelen nem jut eszembe, van-e a gyűlöletnek színe. Mi csak azt ünnepeljük, de nem igazán jó a buli.