2010. 02. 04.

Percperec - Mélytorkos Csütörtök

Más megvilágításban, de nekem is van egy történetem a Torkos Csütörtökről. Tavaly céges társasággal voltunk egy étteremben azon a napon. Volt kollégák, leendő volt kollégák, meg a maradék. Lehetett hozni férjet, feleséget, barátot, barátnőt. Palika, aki számítógépes ezermester volt nálunk, elhozta a csaját. Már nincsenek együtt, ezért kegyeleti okokból nem írom le a keresztnevét sem. Elég annyi róla, hogy Palika nem az agya miatt volt vele. A külső viszont tényleg mindent megmagyarázott. Már amikor leültünk, elkezdett nyafogni a csaj. Miért nem maradtunk otthon, Palcsi? Megnéztünk volna egy filmet, olyan ritkán van szabad estéd. Palika kínlódva nézett ránk. Próbálta csitítani a nőt, de az nem olyan volt. Belekötött mindenbe.
Hideg az üdítő, meleg a kávé. Kávét ivott vacsora előtt. Nyafogott tovább, ő nem is éhes, nem ismer itt senkit, miért nem mennek már? Közben még csak a rendelésnél tartottunk.

Palika egyre dühösebb volt. Szeretett volna legurítani néhány sört. Még abba is beleszólt a macska. Ne olyan gyorsan, Palcsi, megfázik a torkod. Többen röhögni kezdtünk. Ettől Palika még mérgesebb lett. Így ment ez addig, amíg ki nem hozták a kaját. Mindenki rendelte az extraságos dolgokat, félforintokért volt. A lány persze csak valami salátát kért. Mutatni akarta, mennyire torkig van a Torkos Csütörtökkel.

Elkezdtünk enni. Jó kaja volt, jól főztek. Csúszott mellé a bor. A kiscsaj csak piszkálta a villával a salit. Palika úgy evett, mintha az élete függne tőle. Mélyen lehajtott fejjel. Igyekezett szegény nem nézni a lányra. Az pedig előrántotta a végső lapot. Suttogni akart, de olyan lóhangja volt hogy még a nagy duruzsoláson át is lehetett hallani. Még az asztal túlsó felén is. Buja szeretett volna lenni, csábos pillantással. De csak valami ostoba bocitekintetet sikerült magára erőlködnie. Azt mondja Palikának:

-Palcsi! Menjünk haza! Leveszem ezt, felveszem azt. Csinálok neked otthon olyan Torkos Csütörtököt, hogy mindig emlékszel majd rá. Utána megpuhíthatod a husimat...

Ezt senki nem bírta. Kitört a röhögés. A lány egy kicsit zavarba jött, bután kuncogott. Palika viszont fülig vörösen tátogott a döbbenettől. Mérgesen előhúzta a pénztárcáját, kicsapta az asztalra az összeget. Engem kért meg, fizessem ki. Aztán elviharzott a lánnyal. A pincér annyit látott a sarokból, hogy valaki pénzt szór az asztalra, majd dühösen távozik. Öt perc múlva a tulajdonos is ott volt az asztalnál. Aggódva kérdezgette, kifogás merült-e fel a minőséggel kapcsolatban. Nem, csak husit puhítanak, röhögött valaki.

Ez volt a tavalyi Torkos Csütörtökön. A társaság nincs már együtt. Mindig jönnek az új leendő volt kollégák. Palika sincs már nálunk. Néhány nappal később szakított a lánnyal, aki megszervezte neki a legextrémebb Torkos Csütörtököt életében. Tüncike, a titkárnő kérdezte tőle ártatlan tekintettel: Palcsi, akkor most szabad a klopfolód? Utána egy kicsit együtt jártak.

3 megjegyzés:

  1. Istenem! Hát nem volt igaza a csajnak? :D

    VálaszTörlés
  2. Még szép. Ha lehet otthon is húst puhítani ingyen, minek étterembe menni? Elő a kloffolót és küzdelem!

    VálaszTörlés
  3. Bocitekintet, Palika, húspuhítás, ez jó :D
    Mi aztán minden oldalról körbejárjuk a témát. :D

    VálaszTörlés

Ide debbenj: