Félelem és rettegés a Dehíren

"Félelem és rettegés a debreceni iskolákban?" címmel jelent meg minap egy cikk a Dehíren. Hogy mennyi baromság van benne, azt most nem részletezném - megtették helyettem mások. Viszont rémlett, hogy nem olyan rég láttam én már valami hasonló szöveget náluk. Rákerestem és kiderült, hogy bizony sikerült a remek Dehíres újságíróknak alig egy hónappal ezelőtt is elpukkantaniuk ezt a jó kis közhelyet. És februárban is... Meg tavaly februárban is...
Nagyon feszült lehet a hangulat náluk, ha ennyire rágnák már az adrenalin mirigyeket...


Bár az utóbbi két iromány könnyed témában született, elgondolkodtató, hogy mostanában miért érzik úgy a Dehírnél, hogy ennyire súlyos kifejezéseket kell használniuk - melyek ráadásul egy szatirikus regényre utalnak, és emiatt első nekifutásra épp hogy komolytalannak tűnnek a cikkek. Miért kell egy egyszeri atrocitás miatt az egész városra kiterjedő pánikhangulatot vizionálni? Miért kell ilyen olcsó és elcsépelt bulváreszközökhöz nyúlni? Miért kell azt sulykolni, hogy itt félelem és rettegés van, miközben az élet megy tovább ahogy eddig. Én nem látom az embereken, hogy egyfolytában gyanakodva méregetnék egymást, azon idegeskedve mikor támadják meg őket. Ki tudja minek a hatására, a Dehírnél ezt máshogy látják, de sajnos menő gonzózás helyett, csak kínos kliséket képesek kinyomni magukból.