Kihasználatlan potenciál

A közmédiában lezajlott leépítések kapcsán felmerült perverzkedésről jutott eszembe egy történet melyet egyik ismerősöm mesélt, akit a kilencvenes években egy riportműsor keretében (szakértőként) néhány mondat erejéig megszólaltatott budapesti lakásán a Magyar Televízió. Mikor aztán megjelent a stáb a megbeszélt időpontban, ismerősöm eléggé meglepődött, mert ajtót nyitva egy 10-12 fős brigád állt vele szembe, riporter, operatőr, operatőr-segéd, rendező, rendező-aszisztens, világosító, hangmérnök, pár road cipekedni, és még lent várta őket a sofőr. Aztán a kétezres évek elején-közepén úgy adódott, hogy megint mentek hozzá a királyitól kérdezni valamit, de már csak egy operatőr jött, papíron hozta a kérdéseket majd felvette a riportalany válaszait.


Szóval nem most kezdődött a köztévé humánerőforrásának leépítése, és teljesen érthető ez a fajta törekvés. (Persze még jobb lenne, ha a takarékosságot más területeken is ennyire erőltetnék.) Amikor még csak m1-m2 volt, kellett a változatosság miatt, manapság ebben a tematikus kereskedelmi dömpingben semmi szükség három állami csatornára. Főleg úgy, hogy amikor nagy ritkán bekapcsolom a tv-t ebből kettőn majdnem mindig ugyanaz megy. Pedig lehetne potenciál ebben a párhuzamosságban, mert még a kilencvenes évek elején az egyik szilveszteri műsorban már próbálkoztak az mtv-nél olyannal, amire csak manapság van példa elvétve a youtube-on. Mégpedig a néző álltal irányítható (persze csak a tv korlátain belül) interaktív műsorral. Nevezetesen arról volt szó, hogy a két csatorna egyszerre kezdte el vetíteni ugyanazt a saját készítésű filmet, de 15-20 percenként a történet egy ponton kettévált (ezt érthető módon jelezték) és a néző eldönthette, hogy a cselekmény milyen irányú alakulását kívánja követi. Azért az ilyen formájú történetformáláshoz kellett némi kreativitás, amiben nem voltak híján akkoriban az mtv-nél. Mára viszont alábbhagyott a lendület, pedig manapság lenne igazán szükség a dupla csatorna nyújtotta lehetőségekre, ahol mindenki választhatna a neki tetsző alternatívák közül. Például az egyik csatornán a kormány döntéseit szapulnák, a másikon dícsérnék, ami ráadásul tökéletes kiegyensúlyozottságot eredményezne. Vagy mondjuk az egyiken Kósa Lajos azt mondja hatalmas az államháztartási hiány, a másikon pedig, hogy alig van hiány, és minden bróker eldönthetné, hogy melyik Kósának hisz.