Nekünk mást ígértek

Ismét levél érkezett, András küldte."Sziasztok! Az interneten találtam a két képet: mindkettő a Fórumról. Az egyik a látványterv, amivel etettek bennünket. A másik a szomorú valóság." Köszönjük. Én mondjuk a látványtervtől sem löktem hanyatt magam. Már az építkezés alatt megpróbáltam elképzelni, hogyan fog mutatni ez a szörnyszülött az óvárosban. Legvadabb esztétikai rémálmom vált valóra, amikor aztán elkészült. Belső Urak! Ennek az épületnek a pénzhez sok köze van, Debrecenhez az égvilágon semmi.

Amikor Kováts Ákos főépítész hadat üzent a cívis üzlettulajdonosoknak és lakóknak az ostoba tábla-homlokzat-kinézet rendeleteivel, eszébe jutott-e a Fórum épülete? Ízléstelen, szürke, mocskos benyomást keltő, lélektelen, jellegtelen, börtönszerű, riasztó, tömören: moslék. Néhány évtized, s a majdani debreceni vezetés remélhetőleg ugyanolyan buzgón teszi a földdel egyenlővé, mint ahogyan a mostani segédkezett a városra erőszakolásával. Nézzük csak a színt az egyik képen, a szürkeséget a másikon. És mik azok a furcsa, zöld növények a látványterven? Miért nem tűnik annyira borzalmasnak az a látvány, ami nem valósult meg? Jellegzetesen debreceni a történet. Tokaji aszút ígérnek, kannás bort kapunk. Amit el lehetne fogadni, ha van elég türelme a polgárnak. Sokkal nehezebb megemészteni, hogy a hánytatós lőre kortyolása közben is azt magyarázzák nekünk, ugye milyen finom a hétputtonyos? S annyit mondják, annyit kérdezik, hogy a végén az ember belefárad, majd rábólint: soha finomabbat. Csak közben a gyomrát marja szét a sav. Ha nem az ideg.


Igaza van a levélírónak. Nekünk nem ezt ígérték. Nekünk mást ígértek. Most megint csupa ígéret minden. Tablettás borban az igazság?